Csiszér László zenekara

Számomra a 2022-es Ez az a nap! többféle szempontból egy nagyon mély és egy nagyon erős együttlét volt. Már nagyon sok esztendeje várakozunk arra, hogy több tízezren tudjunk együtt dicsőíteni, de az Úr mégis mostanra rendelte ezt az eseményt. Talán most értünk oda szellemben, hogy így, ilyen sokan együtt tudjunk imádkozni, főleg azután hogy néhány évre kicsit be voltunk zárva. Ezáltal ez a közös dicsőítés sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, és jobban tudtuk értékelni.  A zsoltárból megérint az az idézet, hogy "Ez az a nap, amit az Úr rendelt, ami Istentől származik." És ez valóban egy olyan nap volt, amely kedves volt az Isten előtt. Amikor pénteken, a beálláskor néztük az időjárás-jelentést, azt láttuk, hogy szombatra rekord hőmérsékletet írnak. Mikor ezt olvastuk, akkor a Szentlélek reményt támasztott a szívemben, hogy Jézusnak mindenre van hatalma, és elkezdtünk imádkozni az autóban, hogy másnapra adjon esőt. Így imádkoztam: "Jézus, neked hatalmad van arra, hogy oda g

Július 18 és 22 között rendezte meg a Szalézi Ifjúsági Mozgalom (röviden: Szalim) a BoscoFesztet, ami egy, a 14 és 18 év közötti fiataloknak szóló keresztény tábor és fesztivál. Az esemény Péliföldszentkereszten, egy gyönyörű kis településen került megrendezésre.  Kedd estére (19.-ére) minket is meghívtak, hogy szolgáljunk a szentségimádáson. Az elmélkedés és szentségimádás szabadtéren volt, a szalézi lelkigyakorlatos háztól nem messze, egy nagyon kedves szomszéd birtokán, egy festői kis tavacska mellett. A vacsora után, amire mi is hivatalosak voltunk, 20:30 körül gyülekeztek a fiatalok. Néhány bevezető dal után kirakták a szentséget a felállított oltárra. Ezután az este menete a következő képpen alakult: minden dal után különböző kérdéseket tettek fel a szervezők, amik segítették a fiatalokat az elmékedésben, majd 5-6 perc csönd következett. Ezután ismét egy dal, majd kérdések és csönd. 22:00 körül vitték vissza a szentséget a templomba, zenei kísérettel és gyertyákkal vonultak utána

A Lelkes Napok után meg sem álltunk a szolgálatban, hanem ugyanott, Vajtán, a Zichy kastélyban vettünk részt július 10 és 15 között az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség (röviden: ÚJKK) táborában. A tábor idei mottója nem volt más, mint: Tűzzé lenni. Az ÚJKK-s táborban a mindennapjaink kicsit lazábbak, szabadabbak voltak, mint a lelkesen. Itt is minden nap volt tanítás, szentmise és dicsőítés, valamint többször volt kiscsoportos beszélgetés is, de ebéd után általában 5 óra szabadidőnk volt, amikor vagy próbáltunk a zenekarral és pár új dalt néztünk meg, vagy mi is csatlakoztunk a többiekhez és medencéztünk, röpiztünk, beszélgettünk. (Vagy volt, aki a kevés pihenést pótolva épp ilyenkor aludta az igazak álmát.) Ezen kívül voltak még imaestek is, ahol mindig az aznapi előadáshoz kötődő területekért imádkoztak. A tanítások lényegében a kérügma köré épültek, csak megint új szemszögből mutatták be, hogy hogyan válhatunk tűzzé, és mindenki hozzá adta a saját egyéniségét is a tanításhoz. Vasárn

Július 4 és 9 között ismét megrendezésre került Vajtán a Zichy kastélyban a karizmatikus megújulás ifjúsági tábora: a Lelkes Napok. Az idei mottó "Dávid Fia" volt. A mindennapos programok itt is az előadások, dicsőítések, szentmise és közbenjáró imaestek köré épültek. Természtesen idén is volt tábor tánc, ami Papczun Rékának köszönhetően szuperül sikerült. (Aki egy személyben volt a koreográfus és tánctanár.) Délután voltak műhelyek, meg egy kis szabadidő is, amikor lehetett medencézni, röpizni, sportolni, esténként pedig a dicsőítő- és imaestek után mindenféle meglepetés programmal készültek a szervezők. Igazából sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan is lehetne leírni, amit ott átéltünk, de azt hiszem nem nagyon van rá szó. Ezt személyesen kell megtapasztalni. Évről évre kiemelt eseményként tekintünk a Lelkes Napokra, mert nagyon jó a fiatalok felé szolgálni és látni, ahogyan Isten megérinti őket és dolgozik bennük. Számunkra is megindító az, ahogyan a hét végére teljesen kin

Amint azt az előző bejegyzés végén is írtam, Gyergyószentmiklós után a pályaudvarról egyből Sopronba mentünk tovább, ahol Margartiha Valappila nővér tartott lelkigyakorlatot. Az esemény június 27 és július 1 között zajlott a Szent Imre plébánián. Az alkalmat az ottani kedves barátaink, a Gál és Dén család tagjai szervezték, és ők hívtak meg bennünket is. Miután a vonat sajnos sokat állt a határnál, így már az úton fel kellett hívnunk a szervezőket, hogy az első dicsőítésre nem érünk oda időben. Szerencsére helyben is remek zenészek voltak, így ők gyorsan be tudtak ugrani helyettünk. Mikor megérkeztünk, nagyon kedvesen fogadtak bennünket, és a szentmisére már be tudtuk pakolni a technikát, így azon mi vittük a zenei szolgálatot.  A lelkigyakolat során minden nap volt dicsőítés, tanítás, szentmise és rózsafüzér, a programok közti szünetekben pedig kifejezetten arra kérték a résztvevőket, hogy tartsanak szilenciumot, hogy ezzel is segítsék egymást, hogy jobban meg tudjanak maradni az imád