Csiszér László zenekara

Válon, a Szent Mihály majorban tartottuk meg február 17-19-ig a „szívizmatikussá” formáló lelkigyakorlatunkat. Mit jelent ez? Váljunk imádkozó emberré, hogy a szívünket minél többször felemeljük Istenhez és egyre közelebb kerüljünk hozzá. Harminc résztvevőt vonzott ez a hétvége, akik vágytak Isten érintésére és arra a szabadságra, melyet az Ő jelenlétében, Őt dicsőítve élhetünk át. Tanúi lehettünk annak, ahogy tanításról tanításra haladva megnyíltak a szívek, a dicsőítésben gyógyulások, áttörések történtek. Öröm volt látni, hogy amit tanultak, azt egyből alkalmazták is az életükben. Szombat este Simon Dávid atya mutatta be a szentmisét. Győrből érkezett hozzánk és olyan erővel hirdette Isten igazságát, mint az első apostolok. Jézus radikális követésére, a napirendbe beiktatott rendszeres imaidőre, a világot megdöbbentő szeretetre buzdított. A mise után pedig közkívánatra megosztotta velünk megtérése történetét. Vasárnap sokan tettek tanúságot arról, hogy mit cselekedett bennük Jézus a

Mint minden alkalommal, most is nagyon vártuk, hogy Kiskunfélegyházán együtt legyünk Isten jelenlétében azzal a céllal, hogy egyre mélyebben és egyre jobban képesek legyünk Őt dicsőíteni.  Pénteken közös dicsőítéssel és imádsággal kezdtük a kurzust. Az Úr végtelen szeretete áradt ki felénk, és a kijelentett Igék azt erősítették bennünk, hogy mennyire szeret minket a mi Mennyei Apukánk. Jézus bátorított minket, hogy ő virágzó életet akar számunkra teremteni, akkor is, ha mi sivatagnak látjuk a helyzetünket. Nehéz volt lezárni az estét, mert Lacival együtt többen úgy éreztük, hogy még maradt valami, amit Isten ránk szeretne árasztani.  Reggel azonban a kegyelem újra összekapcsolt minket Isten szeretetével a közös imádság során. Megerősítette az Úr az előző esti kijelentést arról, hogy az élő víznek folyamai hoznak igazi áttörést az életünkbe. Később Laci arról tanított, hogy nem a körülményeink kell, hogy dicsőítésre indítsanak minket, hanem az Isten felé nyújtott imádó szívünk. Kriszti

Az alkalmat a Szent Péter és Pál templom közösségi házában tartottuk meg most is, és a nyitó szentmisén, amit Seffer Attila atya mutatott be, 25-30 helyi jelentlétében vehettünk részt. Attila atya a prédikációjában arról beszélt, hogy Jézus szenvedélyesen tanította az embereket és tanít ma minket is, hiszen szavai örök érvényűek. Az evangéliumban szó volt arról, hogy nem a külső dolgok szennyezik be az embert, hanem az, ami a szívből ered. Vizsgáljuk meg hát szívünket, hogy minél több helyet kaphasson benne Jézus. A dicsőítés elején Laci a 89. zsoltár szavaival buzdított minket: „Boldog a nép, amely ünnepelhet, s arcod fényében járhat, Uram!” Mert Isten az örömét adja nekünk, Arca ebben a pillanatban is ránk ragyog. Te az életed mely területén szeretnéd látni Isten győzelmét? Ezután szabadon imádkoztunk a Biblia szavaival, és hálát adtunk mindazért, amit már Isten megcselekedett az életünkben. Az alkalom végén egy helyi testvérünk megköszönte, hogy ilyen Pásztorunk van, aki megkeresi

Február első hétvégéjén, szombaton délelőtt közbenjáró imádságban vittük Isten színe elé a zenekarral s néhány testvérrel a hétvégi alkalmunkat. Isten hívására jöttünk össze a Szent II. János Pál Iskolaközpont dísztermében: szombaton délután Tűz evangelizációra vártuk az érkezőket, vasárnap pedig közösségi alkalmunkon lehettünk együtt.  A terem megtelt, több mint százan dicsőítettünk együtt. A Szabó család őszinte tanúságtétele megindító volt, a hatalmas Isten erejét hordozza. Hallhattuk, hogyan újít meg s formál egy emberileg reménytelen családi helyzetet az Úr Isten. A délután folyamán többen szólaltak meg, rövidebb buzdításokkal, tanúságtételekkel gyógyításról, Isten vezetéséről, a kegyelem teljességéről, ami Jézus Krisztusban adatik meg nekünk. „Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek…” /Jer 1,7/ Hiszem, hogy ennek az Igének engedelmeskedve beszélt Klári, Kriszti és Benedek. Ami számomra kegyelem volt őket hallgatva, az az, hogy Isten mekkora bölcses

Február 2-án a nagy hideg ellenére sokan eljöttek az első csütörtöki szentségimádásra, a Babér utcai Szent Mihály plébániára. Ezen a napon Gyertyaszentelő Boldogasszony Ünnepe volt. Szokás szerint a Szentségimádást szentmise előzte meg. A szentbeszédben az atya felhívta a figyelmünket a bennünk lévő világosságra, Isten jelenlétére, amit az égő gyertya is szimbolizál. Vigyáznunk kell rá! A misét dicsőítő szentségimádás követte! A fagyott ujjak, lábak gyötrő érzése ellenére sok kegyelmet és örömöt kaptunk Istentől ezen az alkalmon is. Varga Zoli További képek: ITT  

Január 27-28, a zenekar próbatermében, (más néven az Életforrás ifjúsági zenei központban) megrendezésre került egy Új Élet Krisztusban kurzus. A hétvégét a Szent András Evangelizációs Iskola keceli csapata, a Bartimeus iskolaközösség szervezte, melynek mi is tagjai vagyunk.  A kurzus igazgatója Laci, koordinátora pedig Kovácsné Flaisz Ilona volt. 21-en vettek részt ezen a két napon, és többségük először járt Új Életen. Szerencsére sok team-tag és segítő jelen tudott lenni, így ahogy az egyik jó barátom fogalmazott: majdnem annyi volt a zenész, mint a táncos. A témákat Lacin kívül Németh Évi, Patai Imre és Arm Kati tartotta. Hallhattunk előadást arról, hogy Istennek ajándéka van számunkra, illetve arról is, hogy az Ő szeretete nem csak egy mese. Ezek után szóba került, hogy ha tényleg annyira szeret minket, akkor miért nem mindig tapasztaljuk? És hogy van-e erre az egész "mocskos helyzetre" megoldás? Beszéltünk hitről és megtérésről, és arról, hogy ezek miért olyan fontosak.