Csiszér László zenekara

November 28-án a kispesti Reménység Katolikus Általános Iskola lelkinapjára voltunk hivatalosak. Reggel 8 óra körül érkeztünk meg, és az igazgató úr, illetve a tanárok nagy szeretettel fogadtak minket. A délelőtt két részben zajlott: külön voltunk a felsősökkel és külön az alsósokkal. A felsősökkel kezdtünk 9 órakor,  akik szinte azonnal bekapcsolódtak az éneklésbe. A karácsonyra készülődve mindannyiunk szívében ott van a vágy a boldogságra, a szeretetre, ami az Istennel való teljes közösségben jön létre. Érdeklődve hallgatták az igazságokat Istenről, a megváltásról, és a Szentlélekről. Ezt próbáltuk átadni mindkét korosztálynak, a saját nyelvezetükön. Az alsósok felszabadult örömmel énekeltek, tapsoltak, és játszották velünk a dalokhoz kapcsolódó mozdulatokat. A közös délelőtt szentmisével zárult, amelyet Csuja Gergely atya, a kecskeméti főplébánia káplánja tartott. Prédikációjában közvetlen módon megszólította a gyerekeket, és velük együtt gondolkozva vezette rá őket a hit fontos

Nekem a novemberi Ászáf 2. volt az első alkalmam a kurzus kezdete óta, és azt vettem észre, hogy visszajöttek bennem az ottlétem alatt egy korábbi Ászáf 2. élményei, - ami pár évvel ezelőtt volt megtartva Kiskőrösön, - ezért picit talán így is rá tudok nézni a mostani kurzusra. A pénteki napot egyből azzal kezdtük, hogy Isten jelenlétébe mentünk, és engem nagyon megragadott az, ahogy láttam a jelenlévők szomjúságát az Élő Istenre. Az fogalmazódott meg bennem a hétvége alatt, hogy kétség kívül mindenki azért van ott, mert vágyik arra, hogy Isten egyre inkább alakítsa benne a dicsőítő szívet. Tényleg, mint a Testnek a különböző részei, úgy tudtunk egységben Isten Jelenlétébe helyezkedni minden alkalommal, amikor megszólalt az első akkord. Külön öröm volt látni számomra, hogy mennyire is egy gyakorlati dicsőítő képzésről van szó; egész sokan hozták a saját hangszerüket és ők is bekapcsolódtak ily módon a helyükről a dicsőítő szolgálatba. A péntek este második felében, pedig arra lettünk b

November 25-ére egy miskolci iskolába, adventi ünnep-nyitóra hívták meg a zenekart. Nagy szeretettel és nyitottsággal fogadtak minket. Az iskolai kórus, és néhány gitáron játszó diák indította az ünneplést egy kis műsorral, miközben az első gyertyát meg is gyújtották. Ezután mi dicsőítettünk, és Laci beszélt nekik Isten szeretetéről, a bűnről és a megváltásról. A gyerekek lelkesen bekapcsolódtak és énekelték a dalokat, és szívesen válaszoltak a hit kapcsán feltett kérdésekre. Amikor lejárt az időnk és befejeztük, nem is akartak elmenni. Várták, hogy még jöjjön valami… Még az igazgatónő is kért egy ráadás dalt: Ím itt jön Ő, átkel a hegyen…  A záró dal után nemcsak a kisebbek, hanem a nagyobbak, felsősök is odajöttek hozzánk beszélgetni, fényképzekedni, autogramot kérni. Van, aki úgy lépett oda hozzánk, hogy azt mondta: "Ez egy életre szóló élmény volt. Nem fogom elfelejteni." A Jósiten folytassa, amit elkezdett a szívükben ezen a napon is. Varga Zoltán További képek: ITT

November 17 és 20 között Erdélyben jártunk:  Csütörtökön egész nap utaztunk: Zoli Sióagárdról átjött Kecelre, így 6:00-kor indultunk el a tanyáról Kiskunhalasra, ahol felvettük a zenekar egyik barátját, majd mentünk tovább Kecskemétre, ahol Tibivel és Benedekkel bővült a gárda. (Benedek ugyanis egy korai vonattal feljött Kecskemétre, így nem kellett kitérőt tennünk Szeged felé, én pedig már szerda este lementem Kecelre, mert Szentendréről nem értem volna le időben csütörtök reggel.) Tiszta logisztika. :) Kecskemét után legközelebb már csak a határon álltunk meg, ahol rendben átjutottunk. Végül, ha jól emlékszem, ottani idő szerint olyan 18:00 körül érkeztünk meg Gyergyószentmiklósra, ahová egy házaspár, a zenekar jóbarátai hívtak meg bennünket egy nagyon finom és kiadós vacsorára, ami mellett jót beszélgettünk. Még egyszer köszönjük! A lakoma után még visszaszálltunk a szekérbe, és mentünk tovább Csíkmenaságra, ahol a szállásunk már le volt foglalva. Késő este érkeztünk meg. A szállás

2022. nov. 11-13 között tartottuk Budapesten az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség szolgálóival az Új Élet kurzust, amin a zenekar is szolgált: tanítással, zenével, dicsőítéssel, közbenjáró imádsággal és a dinamikák előkészítésével. A hétvégén valóban új életek születtek. Csodálatos tapasztalat volt együtt lenni olyan testvérekkel, akik vágytak a Krisztusban való új életre. Megéltük, hogy Isten mennyire előkészítette a szíveket erre a hétvégére, s ez minket is nagyon feltöltött, megérintett. Igen, ez a hétvége újra megerősített, hogy Jézus Krisztus szeretetét, személyesen Feléd irányuló bocsánatát, megváltását hirdetnünk kell!!! Nagy öröm volt együtt szolgálni! Álljon itt néhány tanúságtétel, amit a résztvevők írtak: „Isten benyúl értünk a trutyiba és kiemel onnan. Bárhogy máshogy próbálunk boldogulni, nem fog menni, csak Istennel.” „Isten él és személyes. Ha meg akarod nagyon konkrétan tudni testvérek által is visszaigazolható formában, hogy mi a célja veled, hogyan gondol rád, akkor it

Ahogyan azt már az előző bejegyzésben is írtuk, november 5-én Diósförgepatonyban szolgáltunk. Amit viszont nem meséltünk el, az az odafelé való úton megtörtént kis kalandunk. A Szlovák határtól nem messze arra lettünk figyelmesek, hogy igencsak zötykölődik az autó. Kis idő után felmerült bennünk, hogy lehet, nem is az út ennyire rossz, hanem esetleg a kerekekkel történt valami. Lehúzódtunk, hogy megnézzük és valóban: a bal hátsó abroncs megadta magát. Még éppen nem durrant ki, de a szálszakadás egyértelmű volt, a gumi jobb oldala teljesen eldeformálódott. Nem volt mese: elő a pótkerékkel. Barankai-Erős Attilának, Nagy Zsoltinak és Lacinak együttes erővel és leleményességgel (ahogyan azt alább a képeken is láthatjátok) végül sikerült kicserélnie, így tudtuk folytatni az utunkat. Óriási szerencsénk volt, hogy nem kaptunk durrdefektet, meg hogy még azelőtt történt ez az incidens, mielőtt ráhajtottunk volna az autópályára. Biztosan az imáitoknak köszönhetjük, hogy nem történt nagyobb baj!

Novemberi közösségi találkozónkat (nov. 7.) a budapesti Szt. Angéla gimnázium tornatermében tartottuk. 9.30-kor dicsőítéssel kezdődött az alkalom, amelyben Isten két erős igazságot emelt fel: Az éltető víz: Jézus a forrás, amely által valóban életünk van. Békesség: " Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja..." : Ezt a békét semmi nem tudja tőlünk elvenni. A gyermekek megáldása után tanúságtételeket hallhattunk, amikben felfedezhettük Isten jelenlétét a közösségben.  Ezután Nagy Zsolti tanítása következett, amiben azt emelte ki, hogy életszentségre való meghívásunkban, Isten kezében minden eszközzé tud válni, hogy minket szentté tegyen. Ezt követően lehetőségünk volt megosztani egymással, az elmúlt hét Istentapasztalatait, majd imában kérhettük, hogy Isten kegyelme minél teljesebben kiáradjon az életünkre. Az alkalom végül szentmisével zárult. Váradi Tibi További képek: ITT

November 5-én, szombaton, dicsőítő, karizmatikus lelkinapon szolgáltunk Diósförgepatonyban. (A település Szlovákia területén található, Dunaszerdahelytől nem messze, de a neve alapján egy mesében is szerepelhetne.)  A lelkinapot a helyi katolikus plébánián szervezték. A zenei szolgálatot Hellinger Andris és csapata, a budapesti Golgota gyülekezetből, valamint Csiszér László zenekara vezette. Az igehirdetést Németh János, a Golgota gyülekezet lelkipásztora végezte. Evangelizációs beszédében kiemelte a kegyelem fontosságát, amely az Isten szeretetének megnyilvánulása.  A dicsőítés alatt lehetőség volt közbenjáróimát is kérni. A rendezvény ezen a kis településen nem volt szokványosnak mondható, de az emberek egyre bátrabban, egyre oldottabban, szabadabban dicsőítették Istent. Gyönyörűen zengett Isten dicsérete! Varga Zoli További képek: ITT

November 3-án ismét elérkezett az elsőcsütörtök, ezért újra együtt dicsőíthettük Jézust Budapesten, az angyalföldi Szent Mihály templomban.  A misén elhangzott prédikációval Jézus már arra készítette a szívünket, hogy még mélyebben megértsük, milyen végtelen kegyelem az, hogy Ő megtalált minket.  A dicsőítés alatt ma úgy mutatkozott be nekünk, mint a Világosság, Aki mindig és minden helyzetben nekünk fénylik. Sokat foglalkozott az Úr az összetört szívekkel, és a megrekedt életekkel, és imádkoztunk, hogy Jézus vegye a kezébe az irányítást a kilátástalannak tűnő helyzetekben.  A Szeretet Lelke bőséges kegyelemmel és végtelen szerelemmel árasztott el minket, amiért hálát és dicsőséget adunk neked Mennyei Apukánk! Barankai-Erős Kata & Attila További képek: ITT

Azt hiszem 14 éves lehettem, mikor egy nap édesanyám megkérdezte, hogy: "Klári, Te szereted hallgatni, ahogy Csiszér Laciék dicsőítenek, ugye?" Mire én bőszen bólogattam, hogy persze, hogy a viharba ne? Az ő dalain nőttem fel, és különben is, először akkor talált szíven a Szentlélek úgy igazán, mikor ők zenéltek és imádkoztak. "Akkor gyere, mutatok valamit!" - ezzel odavitt a számítógéphez és megnyitott egy cikket Laci régi honlapján. Arról szólt a bejegyzés, hogy a bővülő család miatt - éppen a harmadik gyermeküket várták - kezdett szűkös lenni számukra a budapesti panel, így szerettek volna venni valahol egy házat, és ehhez gyűjtöttek adományokat. Én ártatlanul, jó kamasz lévén csak ennyit kérdeztem: "Aha. És? Én mit csináljak ezzel?" Amire érkezett a viszontkérdés: "Nem gondolod, hogy jó volna nekik segíteni?"  Hát de, persze, jó lenne, de pont ééééén? Csak egy diák vagyok, nincs is rendes bevételem, nincs is sok pénzem. -  gondoltam értetlenü