Csiszér László zenekara

Izgatottan vártuk az újabb Ászáf 2. hétvégét, remélve, hogy az Úr jelenlétében tanulhatunk a dicsőítésről, és fejlődhetünk hitben és képességekben egyaránt.  Pénteken egy bevezető dicsőítéssel kezdtünk, amit Laciék közvetítettek is, hogy minél többen részt vehessenek benne, és a helyszínen is voltak vendégek, akik bekapcsolódtak velünk együtt Isten jelenlétébe. Igazi családias-karácsonyvárós dicsőítés kerekedett, ahol Laci arra buzdított minket, hogy a Karácsony ünnepében is az első hely legyen Jézusé, mert Ő egyedül méltó, hogy ezeknek a napoknak is a főszereplője legyen, és Neki szóljon a nagy szülinapi buli. Másnap reggel közös imádsággal kezdtük. Az egész összejövetelt úgy szeretjük, ahogy van, de vannak a szívünkben kiemelt helyen lévő pillanatok. Nekem (Kata) ez a reggeli imádság különösen ilyen.  Délelőtt nagyon felemelő buzdításokat hallottunk Lacitól és Varga Lackótól. Aki kinyitotta a szíve ajtaját, biztosan kapott egy megelevenítő, friss, tüzes kenetet, hiszen ahogy hallottu

„Balatonnál sej-haj, de jó, Úszik a nyaraló. Minden hullámnál fejre áll És a láb kalimpál…” Sokat énekeltük a nyári vakáció idején, amikor még kislány voltam. Eszembe jutott ez a dal, amikor dec. 10-én, szombat délután Siófokon jártunk s szolgáltunk együtt Laciékkal. De most annyi minden más volt, mint ebben a dalban. Nincs nyár, ellenben-a padfűtéssel együtt is- jó hideg templomban dicsőítettük együtt az Urat, ünnepeltünk közösen szentmisében és az Oltáriszentség jelenlétében részt vehettünk a közbenjárásban majd’ 5 órán keresztül. Ha nem is a lábunk, de a szívünk biztosan „kalimpált”, mert Isten jelenlétében mindig jó időzni, legyen nyár vagy tél, meleg vagy hideg, a Lélek jön és átitat. A siófoki Sarlós Boldogasszony templom közössége a kicsi gyermekekkel nagyon kedves, szívmelengető adventi gyertyagyújtással készült. Engem mélyen megindított, hogy ebben a tényleg hideg, egész napos szakadó esőben teljesen megtelt a templom; több, mint 100 ember lehetett ott, s ami külön öröm volt s

December 6-án Dabason jártunk iskolamisszión. A tornateremben két csoportban, 2 etapban ment a délelőtt: külön az alsósoknak és külön a felsősöknek.  Az alsósok nagy-nagy örömmel és lelkesedéssel dicsőítettek, énekelték a dalokat és ugráltak, táncoltak. A felsősök és a nagyobbak kevésbé voltak aktívak, de őket is megérintette az evangélium üzenete: sok arcon látszott, hogy elgondolkoznak a látottakon és hallottakon. Csodálatos volt azt is látni, hogy bár egész nap borús, esős volt az idő, a kérügmatikus igehirdetés közben, mikor a sáros szívet Laci a keresztre szegezte, kisütött a nap, és a fénysugár pont a keresztre világított. Mintha Isten is jelezni akarta volna, hogy hol a lényeg! Délután a dabasi katolikus templomban dicsőítettünk, ahol a nagy hideg ellenére sokan összegyűltek, és mélyre ment Isten imádata.  A dicsőítés után Garajszki Laci, aki meghívott minket Dabasra, vendégül látott bennünket otthonában is. A finom vacsora közben beszélgettünk a szolgálatokról, Dabasról és arró

Mozgalmas, áldott együttlétet éltünk meg 2022. dec. 3-4-én, a Szent II. János Pál Pápa Gimnázium dísztermében, Budapesten. Romeo Fernando indiai szolgáló testvér érkezett hozzánk két szlovén testvérrel, Matej Križanič diakónussal és Blaž Bilban testvérrel. Szombat délelőtti szolgálatuk a közbenjárásba vezetett be mélyebben minket: újra felismertük, hogy harcainkat szellemben vívjuk; a szeretteinkért imádságban küzdhetünk; az országunk, nemzetünk sorsa, jövője a mi kitartó imádságunktól is függ! Romeo nem csupán szavaival tanított minket, hanem folyamatosan beszólított a gyakorlatba is: amit tanított, azonnal csináltuk is! Felelősséget helyezett ránk, sok testvér újult erővel, lelkesedéssel indult haza. Hálásak vagyunk, hogy sokfelől hozott el az Úr régen látott és új testvéreket is, külön örültünk a Szlovákiából érkező csapatnak. Nemrég jártunk náluk… A szombat délutáni Tűz evangelizáció leginkább belső sebeink, fájdalmaink gyógyulására volt: Romeo imádkozott a közbenjáró testvérekkel.

Decemberben is eljött az első csütörtök, amikor a Babér utcában újra egybegyűltünk, hogy imádjuk Jézus Krisztust.  A prédikáción keresztül Jézus arra tanított minket ezen a napon, hogy bölcsességgel éljünk. A dicsőítés alatt az Úr ereje töltött be mindent. Prófétai szavakkal szólt hozzánk Isten, és bátorított, hogy Nála semmi sem lehetetlen, és Ő a kilátástalannak tűnő dolgokat is meg tudja változtatni. Laci buzdított minket, hogy az Igével is táplálkozzunk, mert az Ige-mag a szívünkben sok és jó gyümölcsöt terem a maga idejében. Áldott este volt a Szentlélek drága jelenlétében. Dicsőség Istennek! Barankai-Erős Kata és Attila További képek: ITT

November 28-án a kispesti Reménység Katolikus Általános Iskola lelkinapjára voltunk hivatalosak. Reggel 8 óra körül érkeztünk meg, és az igazgató úr, illetve a tanárok nagy szeretettel fogadtak minket. A délelőtt két részben zajlott: külön voltunk a felsősökkel és külön az alsósokkal. A felsősökkel kezdtünk 9 órakor,  akik szinte azonnal bekapcsolódtak az éneklésbe. A karácsonyra készülődve mindannyiunk szívében ott van a vágy a boldogságra, a szeretetre, ami az Istennel való teljes közösségben jön létre. Érdeklődve hallgatták az igazságokat Istenről, a megváltásról, és a Szentlélekről. Ezt próbáltuk átadni mindkét korosztálynak, a saját nyelvezetükön. Az alsósok felszabadult örömmel énekeltek, tapsoltak, és játszották velünk a dalokhoz kapcsolódó mozdulatokat. A közös délelőtt szentmisével zárult, amelyet Csuja Gergely atya, a kecskeméti főplébánia káplánja tartott. Prédikációjában közvetlen módon megszólította a gyerekeket, és velük együtt gondolkozva vezette rá őket a hit fontos

Nekem a novemberi Ászáf 2. volt az első alkalmam a kurzus kezdete óta, és azt vettem észre, hogy visszajöttek bennem az ottlétem alatt egy korábbi Ászáf 2. élményei, - ami pár évvel ezelőtt volt megtartva Kiskőrösön, - ezért picit talán így is rá tudok nézni a mostani kurzusra. A pénteki napot egyből azzal kezdtük, hogy Isten jelenlétébe mentünk, és engem nagyon megragadott az, ahogy láttam a jelenlévők szomjúságát az Élő Istenre. Az fogalmazódott meg bennem a hétvége alatt, hogy kétség kívül mindenki azért van ott, mert vágyik arra, hogy Isten egyre inkább alakítsa benne a dicsőítő szívet. Tényleg, mint a Testnek a különböző részei, úgy tudtunk egységben Isten Jelenlétébe helyezkedni minden alkalommal, amikor megszólalt az első akkord. Külön öröm volt látni számomra, hogy mennyire is egy gyakorlati dicsőítő képzésről van szó; egész sokan hozták a saját hangszerüket és ők is bekapcsolódtak ily módon a helyükről a dicsőítő szolgálatba. A péntek este második felében, pedig arra lettünk b

November 25-ére egy miskolci iskolába, adventi ünnep-nyitóra hívták meg a zenekart. Nagy szeretettel és nyitottsággal fogadtak minket. Az iskolai kórus, és néhány gitáron játszó diák indította az ünneplést egy kis műsorral, miközben az első gyertyát meg is gyújtották. Ezután mi dicsőítettünk, és Laci beszélt nekik Isten szeretetéről, a bűnről és a megváltásról. A gyerekek lelkesen bekapcsolódtak és énekelték a dalokat, és szívesen válaszoltak a hit kapcsán feltett kérdésekre. Amikor lejárt az időnk és befejeztük, nem is akartak elmenni. Várták, hogy még jöjjön valami… Még az igazgatónő is kért egy ráadás dalt: Ím itt jön Ő, átkel a hegyen…  A záró dal után nemcsak a kisebbek, hanem a nagyobbak, felsősök is odajöttek hozzánk beszélgetni, fényképzekedni, autogramot kérni. Van, aki úgy lépett oda hozzánk, hogy azt mondta: "Ez egy életre szóló élmény volt. Nem fogom elfelejteni." A Jósiten folytassa, amit elkezdett a szívükben ezen a napon is. Varga Zoltán További képek: ITT

November 17 és 20 között Erdélyben jártunk:  Csütörtökön egész nap utaztunk: Zoli Sióagárdról átjött Kecelre, így 6:00-kor indultunk el a tanyáról Kiskunhalasra, ahol felvettük a zenekar egyik barátját, majd mentünk tovább Kecskemétre, ahol Tibivel és Benedekkel bővült a gárda. (Benedek ugyanis egy korai vonattal feljött Kecskemétre, így nem kellett kitérőt tennünk Szeged felé, én pedig már szerda este lementem Kecelre, mert Szentendréről nem értem volna le időben csütörtök reggel.) Tiszta logisztika. :) Kecskemét után legközelebb már csak a határon álltunk meg, ahol rendben átjutottunk. Végül, ha jól emlékszem, ottani idő szerint olyan 18:00 körül érkeztünk meg Gyergyószentmiklósra, ahová egy házaspár, a zenekar jóbarátai hívtak meg bennünket egy nagyon finom és kiadós vacsorára, ami mellett jót beszélgettünk. Még egyszer köszönjük! A lakoma után még visszaszálltunk a szekérbe, és mentünk tovább Csíkmenaságra, ahol a szállásunk már le volt foglalva. Késő este érkeztünk meg. A szállás

2022. nov. 11-13 között tartottuk Budapesten az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség szolgálóival az Új Élet kurzust, amin a zenekar is szolgált: tanítással, zenével, dicsőítéssel, közbenjáró imádsággal és a dinamikák előkészítésével. A hétvégén valóban új életek születtek. Csodálatos tapasztalat volt együtt lenni olyan testvérekkel, akik vágytak a Krisztusban való új életre. Megéltük, hogy Isten mennyire előkészítette a szíveket erre a hétvégére, s ez minket is nagyon feltöltött, megérintett. Igen, ez a hétvége újra megerősített, hogy Jézus Krisztus szeretetét, személyesen Feléd irányuló bocsánatát, megváltását hirdetnünk kell!!! Nagy öröm volt együtt szolgálni! Álljon itt néhány tanúságtétel, amit a résztvevők írtak: „Isten benyúl értünk a trutyiba és kiemel onnan. Bárhogy máshogy próbálunk boldogulni, nem fog menni, csak Istennel.” „Isten él és személyes. Ha meg akarod nagyon konkrétan tudni testvérek által is visszaigazolható formában, hogy mi a célja veled, hogyan gondol rád, akkor it

Ahogyan azt már az előző bejegyzésben is írtuk, november 5-én Diósförgepatonyban szolgáltunk. Amit viszont nem meséltünk el, az az odafelé való úton megtörtént kis kalandunk. A Szlovák határtól nem messze arra lettünk figyelmesek, hogy igencsak zötykölődik az autó. Kis idő után felmerült bennünk, hogy lehet, nem is az út ennyire rossz, hanem esetleg a kerekekkel történt valami. Lehúzódtunk, hogy megnézzük és valóban: a bal hátsó abroncs megadta magát. Még éppen nem durrant ki, de a szálszakadás egyértelmű volt, a gumi jobb oldala teljesen eldeformálódott. Nem volt mese: elő a pótkerékkel. Barankai-Erős Attilának, Nagy Zsoltinak és Lacinak együttes erővel és leleményességgel (ahogyan azt alább a képeken is láthatjátok) végül sikerült kicserélnie, így tudtuk folytatni az utunkat. Óriási szerencsénk volt, hogy nem kaptunk durrdefektet, meg hogy még azelőtt történt ez az incidens, mielőtt ráhajtottunk volna az autópályára. Biztosan az imáitoknak köszönhetjük, hogy nem történt nagyobb baj!

Novemberi közösségi találkozónkat (nov. 7.) a budapesti Szt. Angéla gimnázium tornatermében tartottuk. 9.30-kor dicsőítéssel kezdődött az alkalom, amelyben Isten két erős igazságot emelt fel: Az éltető víz: Jézus a forrás, amely által valóban életünk van. Békesség: " Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja..." : Ezt a békét semmi nem tudja tőlünk elvenni. A gyermekek megáldása után tanúságtételeket hallhattunk, amikben felfedezhettük Isten jelenlétét a közösségben.  Ezután Nagy Zsolti tanítása következett, amiben azt emelte ki, hogy életszentségre való meghívásunkban, Isten kezében minden eszközzé tud válni, hogy minket szentté tegyen. Ezt követően lehetőségünk volt megosztani egymással, az elmúlt hét Istentapasztalatait, majd imában kérhettük, hogy Isten kegyelme minél teljesebben kiáradjon az életünkre. Az alkalom végül szentmisével zárult. Váradi Tibi További képek: ITT

November 5-én, szombaton, dicsőítő, karizmatikus lelkinapon szolgáltunk Diósförgepatonyban. (A település Szlovákia területén található, Dunaszerdahelytől nem messze, de a neve alapján egy mesében is szerepelhetne.)  A lelkinapot a helyi katolikus plébánián szervezték. A zenei szolgálatot Hellinger Andris és csapata, a budapesti Golgota gyülekezetből, valamint Csiszér László zenekara vezette. Az igehirdetést Németh János, a Golgota gyülekezet lelkipásztora végezte. Evangelizációs beszédében kiemelte a kegyelem fontosságát, amely az Isten szeretetének megnyilvánulása.  A dicsőítés alatt lehetőség volt közbenjáróimát is kérni. A rendezvény ezen a kis településen nem volt szokványosnak mondható, de az emberek egyre bátrabban, egyre oldottabban, szabadabban dicsőítették Istent. Gyönyörűen zengett Isten dicsérete! Varga Zoli További képek: ITT

November 3-án ismét elérkezett az elsőcsütörtök, ezért újra együtt dicsőíthettük Jézust Budapesten, az angyalföldi Szent Mihály templomban.  A misén elhangzott prédikációval Jézus már arra készítette a szívünket, hogy még mélyebben megértsük, milyen végtelen kegyelem az, hogy Ő megtalált minket.  A dicsőítés alatt ma úgy mutatkozott be nekünk, mint a Világosság, Aki mindig és minden helyzetben nekünk fénylik. Sokat foglalkozott az Úr az összetört szívekkel, és a megrekedt életekkel, és imádkoztunk, hogy Jézus vegye a kezébe az irányítást a kilátástalannak tűnő helyzetekben.  A Szeretet Lelke bőséges kegyelemmel és végtelen szerelemmel árasztott el minket, amiért hálát és dicsőséget adunk neked Mennyei Apukánk! Barankai-Erős Kata & Attila További képek: ITT

Azt hiszem 14 éves lehettem, mikor egy nap édesanyám megkérdezte, hogy: "Klári, Te szereted hallgatni, ahogy Csiszér Laciék dicsőítenek, ugye?" Mire én bőszen bólogattam, hogy persze, hogy a viharba ne? Az ő dalain nőttem fel, és különben is, először akkor talált szíven a Szentlélek úgy igazán, mikor ők zenéltek és imádkoztak. "Akkor gyere, mutatok valamit!" - ezzel odavitt a számítógéphez és megnyitott egy cikket Laci régi honlapján. Arról szólt a bejegyzés, hogy a bővülő család miatt - éppen a harmadik gyermeküket várták - kezdett szűkös lenni számukra a budapesti panel, így szerettek volna venni valahol egy házat, és ehhez gyűjtöttek adományokat. Én ártatlanul, jó kamasz lévén csak ennyit kérdeztem: "Aha. És? Én mit csináljak ezzel?" Amire érkezett a viszontkérdés: "Nem gondolod, hogy jó volna nekik segíteni?"  Hát de, persze, jó lenne, de pont ééééén? Csak egy diák vagyok, nincs is rendes bevételem, nincs is sok pénzem. -  gondoltam értetlenü

Október 28-29 Kiskunfélegyházán tartottuk meg az Ászáf 2. első hétvégéjét. Az Ászáf 2. egy, a dicsőítésben való szolgálatról szóló képzés-sorozat, ami októbertől júniusig fog tartani, és havi egy péntek estétől szombat estig tartó időintervallumot foglal magába. A légkör nagyon családias volt, hamar összeszokott a társaság. Összesen 22-en voltunk, a következő alkalommal pedig még fognak hozzánk csatlakozni páran, akik most nem tudtak jelen lenni. A regisztráció és a szobák elfoglalása után bele is csaptunk a dologba, és egy rövid bemutatkozó kört követően dicsőítettünk, majd kezdődött az első előadás.  Igencsak intenzív volt ez a kurzus. Voltak előadások, dicsőítések és imádságok, gyakorlati részek és mindeközben lehetőség volt a szünetekben egyénileg is dicsőíteni, gyakorolni, vagy beszélgetni a többiekkel. Most hétvégén 5 tanításra jutott idő. Az első kettőben bevezetésként, csak úgy általánosságban a dicsőítésről volt szó. Hogy mi a dicsőítés és milyen legyen a belső magatartásunk.

Október 23-án Pestszentlőrincen szolgáltunk egy dicsőítő imaesten. Az alkalom szentmisével kezdődött, majd szentségimádással és közbenjárással folytatódott. A templom teljesen megtelt, és a szentségkitétel után, sokan kértek közbenjáró imát. A prédikációban a Lukács 18, 9-14-ben olvasható példabeszéd, a farizeus és vámos története lett kibontva, melyben az atya rámutatott, hogy aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki pedig megalázza magát, az felmagasztaltatik.  Varga Zoli További képek: ITT

Az idei országos katolikus karizmatikus találkozó október 22-én Kaposváron, a városi sportcsarnokban került megrendezésre. A házigazda Varga László, kaposvári püspök atya volt. Hálát adunk az ő személyéért is a Jóistennek, hogy így befogadta és támogatta ezt az alkalmat. Ahogyan azt a prédikációjában is elmondta, úgymond próféta prófétai szó teljesedett be ezzel az eseménnyel, mert amikor meghívták az aréna átadóünnepségére, akkor azért imádkozott, hogy ne csak világi, hanem keresztény rendezvények is legyenek benne. Azóta ez már kétszer is megvalósult: először az Ezazanap! roadshow alatt, másodszor pedig most, az országos katolikus karizmatikus találkozón. A találkozón Josip Loncar és Mijo Barada előadásait hallgathattuk meg, amik egyben tanúságtételek is voltak. Az előadásokon kívül volt még szentségimádás, közbenjárás és dicsőítés is, de ami személy szerint nekem az egyik legerősebb mozzanata volt a napnak, az a szentmise. Ahogyan együtt ünnepeltünk, és a mise végén pedig teret adtu

Tegnap, október 19-én 17:00-től 20:00-ig Egerben, a minorita templomban tartottunk Tűz-evangelizációt. Az eseményt a helyi II. János-Pál karizmatikus közösség szervezte. Az ötkor kezdődő szentmisére már teljesen megtelt a  templom, és azt ezt követő evangelizáción legalább ugyanennyien maradtak.  A mise, majd néhány dal után Laci különböző szemléltető eszközökkel, kreatív módon beszélt a kérügmáról, az emberek pedig nyitott szívvel hallgatták és lelkesen válaszoltak a kérdésekre. Majd egy helyi fiatal tanúságot tett és elmondta, hogy milyen fontos, hogy ne csak "belenőjünk" a hitbe, hanem tudatosan is döntsünk Isten mellett. Ezt követően szentségimádással, közbenjárással és gyónási lehetőséggel folytatódott a program, ami alatt dicsőítettünk. Ezzel párhuzamosan, két testvérünk rengeteg ismeretszavát és próféciát kapott. Számomra különösen érdekes volt, hogy az is előfordult, mikor az egyik üzenetből kiidulva kaptam egy spontán éneket, amit nem énekeltem bele rögtön a mikrofo

"A nép, amelyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd." /Iz 43,21/ Marosvásárhelyen 15 fiatalnak tartottunk Ászáf kurzust okt. 14-16 között a zenekarral. Maroknyi csapatnak, de döntő többségük jelen van a dicsőítésben, különféle hangszerekkel (gitár, furulya, cselló, dob) vagy énekkel. Isten gyűjti, formálja az Ő népét. Készíti. Az egész hétvégén Isten különleges kegyelmét éltük meg: békességet, harmóniát. Most valahogy nem elfáradtunk, hanem feltöltődtünk, s ezt nemcsak mi, hanem a résztvevők is megemlítették. Olyan volt, mintha Isten "mélyszántást" végzett volna a szívekben: csendesen, szelíden, de annál erőteljesebben. Sokan gyógyultak mély sebekből, több fiatal értette meg, hogy Isten elhívta őt a dicsőítésre. Hála legyen a hétvégéért a mindenható élő Istennek, aki SZENT. Öröm volt együtt szolgálni az erdélyi Testvérekkel, öröm volt szeretetben, egységben együtt lenni. Hatalmas ajándék az erdélyi Testvérek igaz és őszinte vendégszeretete, ahogyan fogadta

Napkelte előtt útnak indultunk okt. 13-án, csütörtökön a zenekarral Erdélybe, hogy néhány napot az ottani fiatalokkal töltsünk. Papp Laci atya estére szervezte a zenekart a marosvásárhelyi Szent Imre Kollégium (Mustármag Közösség) 99 diákjának -középiskolásoknak és egyetemistáknak-, hogy együtt legyünk egy estét, amiben dicsőítjük Istent. A fiatalok közül sokan most találkoztak először az imának ennek a formájával. Laci buzdításokkal és imádsággal közvetítette feléjük az Atya teljesen elfogadó, feltétel nélküli szeretetét. Nagyon lelkesen kapcsolódtak be az éneklésbe, nyitott szívvel fogadták az igazságot, hogy Isten úgy szeret, ahogyan vagy éppen most, s bátran mehetsz Hozzá, hiszen semmire sem vágyik jobban, mint arra, hogy gyermekei elfogadják az Ő végtelen irgalmát és szerelmét. Nehéz volt abbahagyni, több kivonuló-elvonuló ének is felhangzott, mire a kollégisták elhagyták a termet. Nagyné Bolla Heni

A Karol Wojtyła Barátság Központban jártunk ma, Kecskeméten, XXIII. János pápa emléknapján.  A mai nap egyik üzenete, hogy Istennek nem vagy túl rossz, vagy túl idős hogy elmezdjen benned valami újat. XXIII. János 77 évesen lett a katolikus egyház feje, 5 eves pápasága alatt nagy dolgokat vitt végbe. Fontos volt számára a Szentlélek, legyen számunkra is az. Bármilyen élethelyzetben vagyunk éppen, odaléphetünk Istenhez, behívhatjuk Őt abba! Ha megbántottak, ha elcsüggedtél, ha kétségbeestél, ha nem érted a körülményeket. A mi Apukánk sosem hagy egyedül, minden helyzetünk, nehézségünk felett Ő az Úr, mindig jó terve van velünk! Sosem késő. A Szentlélek töltse be mindannyiunk szívét! Berta Bea

A Tűz-evangelizáció másnapján, október 9-én ugyan ott, a PPKE ITK aulájában tartott közösségi napot az Új Jeruzsálem Közösség. Míg a gyerekek számára külön foglalkozás volt, a felnőttek részére az alkalom dicsőítéssel kezdődött, majd tanítással folytatódott, amit Mikesy Julika tartott. Buzdított bennünket az életünk teljes átadására, és a saját életéből hozott példákkal rámutatott arra is, hogy az életünkben megtűrt bűnök és kompromisszumok hogyan akadályozzák az Isten munkáját bennünk!  Az ezután következő szentmisét Bécser Róbert ferences atya, a közösség régi barátja celebrálta, aki a homíliában a 10 leprás története alapján rámutatott a hálaadás fontosságára. Ezek után is már csak természetes volt, hogy a közösségi alkalom néhány dicsőítő, hálaadó énekkel zárult.  Varga Zoli További képek: ITT

Október 8-án, szombaton, 16:00-tól 20:00-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán került megrendezésre az Új Jeruzsálem Közösség által szervezett Tűz-evangelizáció. A rendezvényen kb. 100-120 ember vett részt. A rendezvény első felében igehirdetés volt, amit Kunszabó Zoltán diakónus vezetett. Az életátadásnál sok ismeretlen arc tűnt fel, de volt köztük olyan is, akivel még az Etele téri evangelizáción találkoztunk és most jött el először közénk.  A dicsőítés után a testi, majd lelki gyógyulásokért volt közbenjáró ima. A megtérésre hívásnál kb. 15-20 ember jött előre és döntött Jézus mellett. Dicsőség legyen Istennek!  Váradi Tibi További képek: ITT

Elsőcsütörtök lévén, október 6-án ismét Angyalföldön szolgált Laci, a zenekar, valamint egy népes és lelkes szolgálócsapat. Az egész este Jézus közelségéről szólt, és igazán áldott, meghitt időt tölthettünk az Úr Jézus szeretetében. A dicsőítés és az imádságok alatt Isten jelenléte úgy nehezedett ránk, mint egy puha takaró. Van, amikor ujjongva örvendezünk, de ma Isten egy csendes, bensőséges találkozasra hívott minket. Örülök, hogy ma is igent mondhattunk erre a hívásra. Barankai-Erős Kata és Attila A fotókat készítette:  Kovács Karolina