Csiszér László zenekara

Először voltam első csütörtöki dicsőítő szentségimádáson az angyalföldi Szent Mihály Plébániatemplomban. A szentmisét követően a dicsőítés alatt lehetőség volt közbenjáró imádságot kérni és szentgyónást végezni. Húsvét ünnepét követő csütörtök lévén a szent három nap liturgiájának cselekményei még frissen és élénken éltek bennem, így különösen erős élmény volt szemlélni egyszerre az értünk szenvedő és keresztre feszített, a feltámadt és az oltáriszentségben jelen lévő, az idő és minden végesség korlátjain túl létező Krisztust.  Örültem, hogy a prédikációban szóba kerültek azok az igeversek is, amik aznap reggel megérintettek az evangéliumból. „De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak” (Lk 24:41)  Isten vágyik ránk, jobban, mint ahogy azt hinni bírjuk. Jézus személyében megajándékozottak vagyunk mind, akik merünk hinni az örömhírnek és elfogadjuk, hogy megváltásunk és üdvösségünk Őbenne rejlik.  „Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat.” (Lk 24:45) Atyá

Hálatelt szívvel gondolunk vissza az április 12-13-án Kiskunfélegyházán megtartott ÁSZÁF3 kurzusra, ahol megélhettük és megtapasztalhattuk a háromszemélyű egy Isten jelenlétét, kegyelmét és szeretetét. Örömteli érzés volt átélni a családias hangulatot , a közösség közbenjárásának az egységét, az egy szívvel-lélekkel történő dicsőítés erejét. A Szentlélekről szóló tanításokban, a kiscsoportos beszélgetésekben és az utána való megosztásokban valóban éreztük, megtapasztaltuk az Ő vezetését, munkálkodását, gyógyítását és szabadítását. Nagyon megható volt számunkra, hogy a két tizenéves nagylányunkkal együtt tudtunk dicsőíteni és teljes szeretetegységben közbenjárni és imádkozni azokért, akiket elénk hozott és ránk bízott a Jóisten, főleg a családapákért. Nagyszerű érzés volt megtapasztalni azt is, hogy bár Magyarország minden pontjáról érkeztünk erre a kurzusra, mégis akikkel nem ismertük egymást, azokkal is nagyon hamar igazi szeretetkapcsolatok alakultak ki. Már nagyon várjuk a következ

Életem egyik meghatározó pontja, mondhatnám újabb jelentős lelki mérföldköve volt az Ászáf kurzus, melyen 2024. március 14-17. között vehettem részt Szászváron. A kurzus ideje alatt lehetőségünk volt növekedni hitben, szellemben, testvéri szeretetben egyaránt. Mindezt természetesen a mi Istenünk jelenlétében, kinek közöttünk végzett munkáját azt hiszem a jelenlévők közül egyikünk sem akarná s tudná cáfolni. A tanítások számomra nagyon inspirálóak voltak, olyan gazdagságot tartalmaztak, ami a személyes Istenkapcsolat szilárd alapján túl, a mindennapi küzdelmekben is erősségként szolgál. Alkalmunk nyílt arra is, hogy egy-egy lépéssel tovább mélyítsük ezeknek az ismereteknek az igazságát, mely révén sok kegyelmet és szabadulást élhettünk át. Öröm volt látni a Szentlélek vezetését, ahogy formálta a szívünket és a közösséget. Jó volt megosztani egymással Isten-élményeinkből és újból rádöbbenni arra, hogy milyen fontosak vagyunk az Atyának, és rácsodálkozni, mennyire személyesen nyilatkoztat