Csiszér László zenekara

Először voltam első csütörtöki dicsőítő szentségimádáson az angyalföldi Szent Mihály Plébániatemplomban. A szentmisét követően a dicsőítés alatt lehetőség volt közbenjáró imádságot kérni és szentgyónást végezni. Húsvét ünnepét követő csütörtök lévén a szent három nap liturgiájának cselekményei még frissen és élénken éltek bennem, így különösen erős élmény volt szemlélni egyszerre az értünk szenvedő és keresztre feszített, a feltámadt és az oltáriszentségben jelen lévő, az idő és minden végesség korlátjain túl létező Krisztust.  Örültem, hogy a prédikációban szóba kerültek azok az igeversek is, amik aznap reggel megérintettek az evangéliumból. „De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak” (Lk 24:41)  Isten vágyik ránk, jobban, mint ahogy azt hinni bírjuk. Jézus személyében megajándékozottak vagyunk mind, akik merünk hinni az örömhírnek és elfogadjuk, hogy megváltásunk és üdvösségünk Őbenne rejlik.  „Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat.” (Lk 24:45) Atyá

Hálatelt szívvel gondolunk vissza az április 12-13-án Kiskunfélegyházán megtartott ÁSZÁF3 kurzusra, ahol megélhettük és megtapasztalhattuk a háromszemélyű egy Isten jelenlétét, kegyelmét és szeretetét. Örömteli érzés volt átélni a családias hangulatot , a közösség közbenjárásának az egységét, az egy szívvel-lélekkel történő dicsőítés erejét. A Szentlélekről szóló tanításokban, a kiscsoportos beszélgetésekben és az utána való megosztásokban valóban éreztük, megtapasztaltuk az Ő vezetését, munkálkodását, gyógyítását és szabadítását. Nagyon megható volt számunkra, hogy a két tizenéves nagylányunkkal együtt tudtunk dicsőíteni és teljes szeretetegységben közbenjárni és imádkozni azokért, akiket elénk hozott és ránk bízott a Jóisten, főleg a családapákért. Nagyszerű érzés volt megtapasztalni azt is, hogy bár Magyarország minden pontjáról érkeztünk erre a kurzusra, mégis akikkel nem ismertük egymást, azokkal is nagyon hamar igazi szeretetkapcsolatok alakultak ki. Már nagyon várjuk a következ

Életem egyik meghatározó pontja, mondhatnám újabb jelentős lelki mérföldköve volt az Ászáf kurzus, melyen 2024. március 14-17. között vehettem részt Szászváron. A kurzus ideje alatt lehetőségünk volt növekedni hitben, szellemben, testvéri szeretetben egyaránt. Mindezt természetesen a mi Istenünk jelenlétében, kinek közöttünk végzett munkáját azt hiszem a jelenlévők közül egyikünk sem akarná s tudná cáfolni. A tanítások számomra nagyon inspirálóak voltak, olyan gazdagságot tartalmaztak, ami a személyes Istenkapcsolat szilárd alapján túl, a mindennapi küzdelmekben is erősségként szolgál. Alkalmunk nyílt arra is, hogy egy-egy lépéssel tovább mélyítsük ezeknek az ismereteknek az igazságát, mely révén sok kegyelmet és szabadulást élhettünk át. Öröm volt látni a Szentlélek vezetését, ahogy formálta a szívünket és a közösséget. Jó volt megosztani egymással Isten-élményeinkből és újból rádöbbenni arra, hogy milyen fontosak vagyunk az Atyának, és rácsodálkozni, mennyire személyesen nyilatkoztat

Bár a tavaszi idő még nem érkezett meg, de a márciusi közösségi nap ideje így is eljött. A szombati Tűz evangelizáció után vasárnap a közösség apraja-nagyja összegyűlt, hogy Jézus szent nevét együtt felemelve áldjuk és magasztaljuk az Istent. Nagy Bálint jezsuita atya segítségével a megérkezés lélekben is megtörtént, és figyelmünket az Úrra irányíthattuk… Csak egy apró mozdulat, amikor a tekintetünket a körülményekről felemeljük, és Istenre szegezzük. Megérintett az, hogy Isten nem várja tőlünk, hogy erővel tegyük ezt meg, hanem imádkozó szívvel, a saját képességeinket Isten erejével kiegészítve nézzünk szembe a félelmeinkkel. A szellemi harc folyamatos. Mikesy Julika ezen a napon felfegyverzett minket a gyakorlatban használható fegyverzettel, és az imádság különböző formáira tanított. A dicsőítés körülölelte az egész napot, mert Isten méltó egyedül az imádásra. Áldott legyen az Úr Neve! Barankai-Erős Kata Képek a szolgálatainkról: ITT

Ismét eljött egy dicsőítő alkalom Esztergomban, ahol már a jól ismert ferences közösség és a hívek is epekedve várták a Laciékkal való újbóli találkozást. Érezhető volt már a levegőben, hogy ez az alkalom is izgalmas és csodás lesz.  Gyors pakolás és hangbeállás után indultunk a dicsőítéssel, ahol szívünk felpezsdült, majd újra lángra gyulladt a gyönyörű akkordok és énekek hallatán. Számtalanszor volt szerencsénk hallani Lacitól a Tűz Evangelizáció témáját, de itt most ismét bebizonyosodott, hogy bár ugyanaz a téma, de pont mást emel ki a Szentlélek. Hogy mi az, ami az aktuális életünkbe belepasszol, az Istenbe vetett hit, az imádságok, az Úrral való kapcsolat és hogy mennyire jó az Úr és nagylelkű, hiszen ő Egyszülött Fiát adta értünk, hogy megmentsen minket és megszabadítson bűneinktől.  Laci nyitott szíveket és füleket találva felszegezte a mi tékozló, bűnös, megtisztításra váró szívünket a keresztre, szimbolizálva azt, ahogyan Jézust értünk megfeszítették, és néma csendben, feszült

Március 9-én a Zugligeti Szent Család templomban részt vehettünk mi is a Tűz evangelizációs alkalmon, mely az egyik legrégebbi formája az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség nyilvános működésének.  Az alkalom, ahova közösségtől függetlenül mindenkit szeretettel vártunk, az Úr dicsőítésével kezdődött, melyet Csiszér Laci vezetett zenekarával, akikhez mi is csatlakozhattunk. Ez volt az első olyan dicsőítő szolgálat, amin mi is zenélhettünk velük. Különleges élmény volt, hogy tapasztalatlanságunk ellenére a zenekar tagjainak segítőkészségére támaszkodva, mi is hozzáadhattunk a dalok gazdagságához, ami közelebb segített minden jelenlévőt Isten szeretetében való elmélyüléshez. Ezután egy megérintő tanúságtételt hallottunk arról, ahogy egy eltévedt fiú 14 év után visszatalált Istenhez a kábítószerek és anyagi javak világából , ezt pedig Kunszabó Zoli tanítása követte. A misén Gájer Laci atya személyes Istenélményeiről beszélt, az este pedig közbenjáró imaszolgálattal zárult. A templom szépség

Március 5-én, kedden, a győri székesegyházban szentmisén, valamint közbenjáró imaesten szolgáltunk. A szentmise és a közbenjárás lehetősége ismét sok fiatalt vonzott be a bazilikába.  A szentmisét Simon Dávid atya celebrálta. A szentbeszéd fókuszában a megbocsátás témája volt. Isten segítségével a megbocsáthatatlan sérelmeket is meg lehet bocsátani … ezt hiteles tanúságtételek is alátámasztják. Tehát mindenki számára van remény! Sikerülhet! Nem kell feltétlenül bocsánatot kérni az ellened vétkezőnek, hogy megbocsáss. Saját érdeked, hogy kijöjj a haragvó, neheztelő állapotból.  A mise után beszámolót és tanúságtételt hallottunk egy lehetőségről, ahol levelezhetünk egy börtönben lévő emberrel, akinek ez nagy, felbecsülhetetlen örömöt, életet, kapcsolatot jelent. Az alkalom szentségimádással, személyes közbenjárással, megtérésre hívással végződött! Áldott legyen az Úr! Varga Zoli Képek a szolgálatainkról: ITT

Minden együtt töltött hétvégét nagyon várok.  A testvéri közösségben való Istenimádat egyszerre mélyíti a kapcsolatot a Teremtő Istennel és a résztvevőkkel. Jó megtapasztalni, hogy nem egy elzárkózó, a magasságban lakozó, távolságot tartó Istenünk van, hanem olyan, aki ott akar lenni velünk mindig, minden körülmény között. Aki ki akarja nyilatkoztatni magát a testvérek imája, a belső megtapasztalás/megélés, csodák, gyógyulások, szabadulások által. Aki össze akarja törni a hibás Atya képünket és fel szeretne építeni szeretete által egy újat, ami igazi. Nincs szükség színjátékra, színlelésre részemről, mert feltétel nélkül szeret és én ezért nem akarom Őt „bántani” a bűneimmel. Mindig jó örömteli, boldog, ragyogó arcokat látni. A tanítások olyan tudást/választ adnak, amivel sok kérdés megválaszolásra kerül bennem és át tudom azt adni másoknak a környezetemben. Jó hallani az Isten szeretetéről, az eredendő bűn súlyáról, a Jézus Krisztus általi megváltás erejéről/szabadításáról, a hitre ju

Február 16-17-én ismét összejöttünk Kiskunfélegyházán, hogy együtt felemeljük az Úr Jézus szent nevét. Már hagyománynak tekinthető a péntek esti nyitott dicsőítés, ahová minden érdeklődőt szeretettel vártunk. Ezen az estén is egy mini Tűz Evangelizáció kerekedett. Mindig arra ébredünk rá, hogy Jézus halálának és feltámadásának üzenetét nem lehet elégszer hallani. Amikor nyitott szívvel megyünk Isten elé, Ő újra és újra ugyanazzal a szeretettel érint meg minket, mint az első alkalommal, amikor találkoztunk Vele. Ezzel kapcsolatban az Úr az 1Kor 1:18 igeverset mélyítette el a szívemben: „A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.” Az esti közös dicsőítésen már csak a kurzus résztvevőivel együtt imádtuk a mi Urunkat. Jézus ezen az estén is gondot viselt mindannyiunk szívére. Számomra ez újra megerősítette azt, hogy Istennek sokkal fontosabb a szívünk állapota és a Vele való személyes kapcsolatunk, mint az, hogy mit végzünk

  Február 4-e, vasárnap, ünnep volt az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség életében, ez volt az elköteleződés napja.  Sok testvér döntött amellett, hogy valamilyen formában elkötelezi magát a közösség mellett  és megújítottuk szövetségünket Jézus Krisztus szent Teste és Vére által a Mennyei Atyával és egymással a Szentlélek erejében, hiszen egy test vagyunk; Krisztus a fő, mi a tagok.  „A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.” (1Kor 12:12) Ezen az áldott alkalmon  Kunszabó Zoli , közösségünk vezetője adott erős tanítást a  Szövetségből fakadó élet ről. A hitünk középpontja Krisztus, rajta keresztül kapcsolódhatunk az Atyához. A Kereszt áll, a Kereszt örökkévaló engesztelő áldozat - ez a hitünk. Mindannyiunk életében vannak nehézségek, küzdelmek, de  Jézus azt mondja: „Megyek veled!” , mi pedig hozzá csatlakozunk és hisszük, hogy Ő igazságot tesz. Az elköteleződés kapcsán  Kunszabó Zoli  a szövetségről beszélt:  „Ha a keresztény

Február első napja egyben az első csütörtök is volt, ami az Angyalföldi Szent Mihály templomban már rendszeressé vált dicsőítő szentségimádás napja.  A rövid prédikációban Beni diakónus nagyon fontos dolgokról beszélt, ami meghatározó a keresztény életünk szempontjából. Isten képes forrást fakasztani a szívünkben és az életünkben, de a források felfakadása szükségszerűen a falak áttörésével jár.  A dicsőítésben az Úr elkezdett falakat bontani, és ahogy Laci kijelentette Isten igazságát Máté evangéliumának 4. fejezetéből, Jézus világossága kezdte betölteni a szívünket. Bennem az fogalmazódott meg az Ige hallatán, hogy Jézus világossága betölt minket, de egyúttal az, hogy az ő világossága eljött, felszínre hozta és nyilvánvalóvá tette az ellenség munkáját, ahogy az Ige kijelenti:  „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” (Jn 10:10) Jézus nélkül olyanok voltunk, mint aki ül egy sötét szobában, és nem tudja, hogy

Januárban folytatódott az ÁSZÁF3 sorozat, ahol a dicsőítésről, az Isten jelenlétében élt életről és az ebből fakadó evangelizációról tanulhattunk. A péntek estét a szokásos nyitott dicsőítéssel kezdtük, ahol a dalok között elhangzott az örömhír. Volt, akit az érintett meg, hogy kezdetben Isten szívéhez közel voltunk, de ezt elutasítottuk, nem kértünk a szeretetéből. Többen is megélhettük már, hogy próbáltunk szeretni valakit, a személy viszont nem fogadta be a közeledést. Ez a tapasztalat rámutathat Isten érzéseire az ő gyermekei iránt. Más valaki azt emelte ki, hogy milyen szép, hogy Isten számára fontosabb a kapcsolat, mint az, hogy kinek van igaza, vagy hogy az ember mit érdemelne jogosan . Számomra különleges volt megélni, hogy amikor Jézus keresztáldozatáról volt szó, ismét erővel tudott megérinteni a megváltás jelentősége . Könnyes szemmel hallgattam Laci üzenetét a keresztre feszített sáros szívünkről és arról, hogy Jézustól új szívet kaphatunk. Hálásan gondoltam vissza azokra,

A Szeged-Csanád Egyházmegyéből sok helyről érkeztek hitoktatók, akik nyitott szívvel várták, hogy az evangélium, az örömhír újra elérhesse az ő szívüket. Hálásak voltak, mert itt most nem az ő feladatuk volt a tanítás, a program szervezése, hanem - mint többen elmondták - ez a hétvége most róluk szólt . Róluk és a minket végtelenül szerető Atyáról, a bűneink miatt értünk és helyettünk keresztáldozatot vállaló Jézus Krisztusról és a Szentlélek Istenről, aki velünk van. Olyan hitoktatókat ismerhettünk meg, akiken érződött, hogy a hittan nem csupán tananyag az életükben, amit átadnak, hanem a hitoktatás számukra a gyerekek szeretete, és a lelkükről való gondoskodás. Isten szőlőjében munkálkodó hűséges, igaz emberekkel találkoztunk, ami nagy ajándék volt számunkra. Harcosokkal, akikre igaz az a dal, aminek refrénje így szól:  „Este, amikor a fények kihunynak, s lepihensz, tudd meg, hogy büszkén nézlek és békém körülölel.  Hadd nyugtassalak, hadd vegyem le terhedet, mert vitéz katonám vagy,

2024. január 9-én, idén első alkalommal voltunk szentmisén és szentségimádáson a győri székesegyházban. Az alkalmat Simon Dávid atya szervezte, ahol nagyon sok fiatal vett részt. Külön felhívták a figyelmet arra, hogy a közbenjáró imádságra most a 30 év alatti fiatalokat várják a szervezők. A rendezvénybe bekapcsolódott a Tiszta Szívek Mozgalma is. A szentmise tanítása hangsúlyozta, hogy a gyermek Isten ajándéka. Sokszor hibásan úgy tekintünk sok mindenre, köztük a gyermekáldásra is, hogy jár nekünk, de ez hamis, öntelt látásmód. Példa lehet számunkra Hanna, aki kitartó volt az imában és Isten meghallgatta őt. Legyünk mi is ilyen állhatatosak! „Hanna elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt. (…) Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt.” (1Sám 1:10.15) A szentmisét dicsőítés, szentségimádás, valamint közbenjáró imaalkalom követte, ami alatt több, mint 100 fiatal fordult Istenhez kéréseivel, hálaadásáva

Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.” (Iz 40, 3-5) December közepén mentünk Bicskére egy ottani testvér, Szabó Imi meghívására közös adventi lelki délutánra. A Szentháromság templomban jöttünk össze, ahol délután 17.00-tól az AcCordis Együttes gyönyörű dalokkal és gondolatokkal segített elmélyülni a szentségimádásban, amit szentmise ünneplés, majd a Csiszér László zenekara által vezetett dicsőítés követett. A templom megtelt imádkozó fiatalokkal és idősebbekkel. Az ott szolgáló verbita atyák szeretete számomra mindig nagyon közel hozza a Mennyei Atya elfogadó szeretetét. Jó volt náluk lenni, velük együtt ünnepelni. A szentmisében, ami a 3. adventi vasárnap lévén az örömr

A péntek esti nyitott dicsőítés és ima után a „legfrissebb” Isten-élményünket osztottuk meg. Láttuk, hallottuk, hogy Isten él, ma is cselekszik . Ezekből a tapasztalatokból dicséret fakadt a szívünkből, melynek szavaiból rövid refrének születtek.  Éjfélkor a társaság egy része pihenni ment, a többiek folytatták az imádságot. Reggel a Litániával készítettük elő a szívünket a napi téma befogadására, melyet Laci vezetett. Néhány gondolat a tanításból: A cél, hogy egy olyan nemzedék nőjön föl, akik „élesre vannak töltve” a kérügmával . Ennek életformává kell válnia bennünk, hogy készek legyünk bármelyik pontjáról beszélni a saját tanúságtételünkkel és az Igével alátámasztva. Hogy lángra lobbanjon a szíve annak, aki hallgatja. A kérügma első pontjáról, Isten szeretetéről állított össze mindenki egy „7 percest”, amit kiscsoportban meg is osztottunk egymással. Azt gyakoroltuk, hogy Isten szeretetének csatornája legyünk , hogy aki hall bennünket, megtapasztalja Őt, aki szereti. Váradi Tibi és