az emberek kiléptek a padokból, hogy Krisztus keresztjéhez lépjenek…

Szeptember 15-én Zalaegerszegen a VÁROSMISSZIÓ hetében szolgáltunk. Az úton hazafelé beszélgettünk az élményeinkről, ezekből olvashattok egy-két személyes tanúságtételt.

Laci

Örömteli megtapasztalás volt számomra, hogy ebben a közösségben Zalaegerszegen mennyi a fiatal, s hogy van benne erő, potenciál. Leginkább az érintette mélyen a szívemet, hogy megszületett, elindult itt egy közösség, s az a néhány ember a nullából felépített egy templomot, s ma már van plébánia, plébánosa. Nyitott szívvel, szomjasan voltak jelen akik eljöttek, a dicsőítést vitte előre a Szent Lélek. 

Kata 

Nagyon mély dicsőítést éltem meg, nehéz volt az, hogy minden ilyen programunkban „időkeretbe szorítjuk” a Szent Lelket. A közbenjárásnál a Szent Lélek erejét tapasztaltuk meg: egy hölgy, akiért imádkoztunk, mondta közben, hogy nem tud rendesen megállni a lábán, nem érti, mi van… Mi, a szolgáló testvérek mondtuk el neki, hogy ez a Szent Lélek ereje az, engedje, hogy dolgozzon a bensejében. 

Zoli 

Nekem az adott különleges örömet, ahogyan megtapasztaltam, hogy nagyon komoly a lelkesedés a közösségben; egészséges, nagy erők vannak itt jelen. Ahogyan elmesélték, hogy hogyan építettek itt templomot, s hogy mennyire fontos számukra, hogy ez a templom valóban az „OTTHON”-uk lehessen: hogy otthon érezhessék itt magukat az ima helyén. 

Benedek

Engem az érintett meg, hogy amikor Laci kihívta az embereket a kereszthez, buzdítva őket arra, hogy aki szeretné Krisztus keresztjét megfogni, kifejezve ezzel azt, hogy újra és jobban Istennek szenteli az életét, megindult szinte az egész templom. Nagyon sokan jöttek ki, egyre többen és többen…

Az egyház jövőjével kapcsolatban nagy reménységet láttam arra, hogy levetkőzhető ez a langyosság, amit sokszor érzékelni lehet egyházunkban. Öröm volt látni, hogy az emberek ki mernek lépni a padokból, s mernek elindulni Krisztus keresztje felé.

A szolgáló testvérek