Csiszér László zenekara

December 7-én az Úr ismét áldott napot adott nekünk arra, hogy együtt emeljük fel az Ő szent nevét a Babér utcai Szent Mihály templomban. A szentmisében Mária „igen”- jére emlékeztünk , amit akkor mondott, amikor Isten elhívta őt, hogy a Megváltó édesanyja legyen.  A dicsőítésben Jézus nagyon mélyen megérintette a szívünket, mondhatni, minden dallal, minden imával, minden Igével az Ő végtelen szerelmét fejezte ki irántunk. Annyira meghitt kapcsolatunk volt Jézussal az imádás közben, hogy úgy éreztem, valósággal beleolvadok Jézus jelenlétébe , és egészen megszűnök önmagam lenni, és tökéletesen eggyé válok Vele. Talán megtaláltam annak egy morzsáját, amiről Jézus beszél, hogy Ő az Atyában van, és az Atya Őbenne, mi pedig Krisztusban, és a Szentlélek körülöleli ezt az egységet.  „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” (Jn 14:20) Bár a templomban igen hideg volt, mégis szent tűz járt minden nyitott szívet. Dicsőség Neked Istenünk, hogy mind

Az adventi időszak kezdetén, december 4-én, hétfőn Csiszér Laci és zenésztársai voltak a vendégeink az idei ötödik dicsőítő imaestünkön Hódmezővásárhelyen. Annak ellenére, hogy hétköznap volt, mégis körülbelül 100 érdeklődő töltötte meg a belvárosi Szentháromság templomot. Külön örültünk, hogy minden korosztály együtt dicsérte az Urat , az általános iskolásoktól a nyugdíjas testvérekig minden generáció jelen volt az imaesten. Ajándék volt két pap testvérünk jelenléte is, akik egész idő alatt gyóntattak, és fogadták a bűnbánókat. Szintén nagy ajándék volt, hogy együtt dicsőíthettünk Csiszér Laciékkal. A dicsőítés Jézushoz emelte szívünket, érezhető volt a Szentlélek kiáradása mindannyiunkra. Jó volt átérezni: „Mily jó és kedves mikor a testvérek harmóniában, jó egyetértésben élnek” (Zsolt 133:1) , ahogy a testvérekkel együtt dicsőíthetjük a mi Urunkat és Megváltónkat. A dicsőítés után egy megérintő buzdítás következett. Laci Zakeus történetén keresztül mutatta be, hogy milyen Jézus teki

Elérkezett advent időszaka. December 3-án, advent első vasárnapján közösségünk (Új Jeruzsálem Katolikus Közösség) együtt ünnepelt a Szent II. János Pál Iskolaközpontban. A találkozóra - Istennek hála - nagyon sokan eljöttek, hogy együtt áldjuk, dicsérjük, ünnepeljük és várjuk a mi Atyánkat. Az advent a várakozás és a megújulás ideje. Mikesy Julika a közösségi nap elején arról beszélt, hogy ez az időszak alkalmat ad arra, hogy szembenézhessünk saját sötétségeinkkel , melyet Jézussal együtt kell megtennünk. Ha így teszünk, a mi Urunk eljön a személyes életünkbe. Hívjuk Őt, hogy megszülessen bennünk. A Lélek örömével tegyük le terheinket és várjuk a Megváltó dicsőséges eljövetelét. Jézus azt mondja: Ne félj! Merj élni! Ő képes megszabadítani félelmeinktől, függőségeinktől, megtapadt bűneinktől. Maradjunk meg az Úr jelenlétében! Ebben nagy segítség, ha közösséghez tartozunk. A nap tanítása is ezt erősítette meg, melynek középpontjában a közösség fontossága volt. Szellemi harc zajlik körü

Együtt zenélni, dicsőíteni a csapattal mindig egyedi és különleges élmény! Lelkileg nagyon feltöltő volt a pénteki napunk és lehetőségünk nyílt megismerni fiatalokat , akik nagy várakozással jöttek el erre az eseményre.  Egy dologra lettem nagyon figyelmes, ahogy pásztázott tekintetem a sorok közt. Megláttam két fiatalt, akik úgy tűnt, kényszerből vannak jelen. Végig vihorászták az előadásokat, akár dicsőítésről, igei gondolatokról, miséről volt szó. A napunk vége felé, ahogy közeledtünk, kezdtek megnyugodni a kedélyek és elkezdtek figyelni, nem egymás fülébe suttogtak össze a történtekről. Amikor együtt imádkoztunk, ahogy Jézus is tanított „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...” már ők is komolyan mondták ezt az imádságot.  Hiszem azt, hogy az Úr formálja az ő szívüket és elültetett bennük is egy magot . Bízom abban, hogy találkoznak majd olyan személyekkel is, akik ezt a magot locsolják, és ha kikel, akkor rendezik, gondozzák! Kovács Viktor Képek a szolgálatainkról: ITT

November 29-én, szerdán a vajdasági Szabadka református gyülekezeti helyén (ősi szokás szerint 🙂) dicsőítő estet tartottunk. Az oda- és visszautunk is áldott volt, a határon sem volt probléma, hála Istennek! Az alkalom a szokásosnál is mélyebb, imádságosabb és bensőségesebb volt. Laci buzdításában az Apcsel 2:47 igeszakaszt hozta fel: „mindenki szerette őket, dicsőítették az Istent, és az Úr napról napra növelte az üdvözültek számát.” Ez ma is igaz, Isten cselekszik az ő népe között a dicsőítésben . Hisszük is, tapasztaljuk is, hogy minél mélyebb és átadottabb a dicsőítés, annál inkább tud cselekedni és bevonzani másokat is a Szentlélek. A dicsőítés közben többen adtak hálát, imádkoztak, Isten elé hozták kéréseiket és gondjaikat imaszándékok formájában. Ezután a helyi gyülekezet pásztora beszélt az adventi várakozás kapcsán Zakariás történetéről, arról, amikor megjelent az angyal a templomi szolgálata közben. Zakariás, mivel nem hitt, megnémult egészen gyermeke, János születéséig. A

2023. november 24-26 között került sor Marosvásárhelyen az Imádság Háza Konferenciára , ahol a zenekar közösen szolgált az Marosvásárhelyi Imádság Háza dicsőítő csapatával. Mi egy nappal korábban mentünk ki az előkészületek miatt, így csütörtökön reggel indultunk. Számomra példaértékű volt az a fegyelem, amiben a szolgálók végigélték a konferenciát . A mottó: „ SZÓLJON ISTENRŐL!” nem csupán mottó volt, hanem az életüket is átjárta, hiszen érkezésünkkor annyit tettünk csak, hogy kipakoltuk az autóból a technikát s hangszereket, de mielőtt bármit rendezhettünk volna, a vezető, Cotiso Margulescu összehívott bennünket, hogy kezdjük imádsággal: szenteljünk mindent Istennek , történjen minden Isten dicsőségére! Igen, szóljon Istenről a pakolás, beállás, mindaz, amit teszünk. Ez az imádság segített abban, hogy „lélekben” is megérkezzünk a csaknem 8 órás utazás után. Szállásadóink kedvessége, vendégszeretete családias, örömteli hangulatot adott ottlétünknek. A reggelik előkészítésében két k

November 18-án, szombaton a 12 órás dicsőítés keretében  Kecskeméten,  a  Baptista Gyülekezet Imaházában  imádtuk az Urat - Istennek legyen hála érte. A szívünk együtt énekelt más-más felekezetek tagjaival a mi boldog Istenünknek. Igen, a mi Istenünk boldog Isten , aki előtt nem kell szégyenkeznünk, elbújnunk, aki minket közel szeretne tudni magához. A szombat reggeltől estig tartó dicsőítésben, ahol a zenekar két órát szolgált, arra buzdított a Szentlélek, hogy hirdessük Jézust, hirdessük az evangéliumot, segítsünk másoknak megismerni Istent . „De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse?” (Róm 10:14) Most is megtapasztalhattuk, hogy örül a mi szívünk, ha a nehézségek helyett Rá tekintünk; a dicsőítésben közel kerülünk hozzá, mint egy összekulcsolt kéz: az Atya és mi . A két kéz közé semmi nem férkőzhet, ha teljesen átadjuk magunkat Neki. Szent és hatalmas a mi Istenünk, aki ny