nem elég, hogy valaki keresztény… de valóban megtért-e?!

Elérkezett advent időszaka. December 3-án, advent első vasárnapján közösségünk (Új Jeruzsálem Katolikus Közösség) együtt ünnepelt a Szent II. János Pál Iskolaközpontban. A találkozóra - Istennek hála - nagyon sokan eljöttek, hogy együtt áldjuk, dicsérjük, ünnepeljük és várjuk a mi Atyánkat.

Az advent a várakozás és a megújulás ideje. Mikesy Julika a közösségi nap elején arról beszélt, hogy ez az időszak alkalmat ad arra, hogy szembenézhessünk saját sötétségeinkkel, melyet Jézussal együtt kell megtennünk. Ha így teszünk, a mi Urunk eljön a személyes életünkbe. Hívjuk Őt, hogy megszülessen bennünk. A Lélek örömével tegyük le terheinket és várjuk a Megváltó dicsőséges eljövetelét. Jézus azt mondja: Ne félj! Merj élni! Ő képes megszabadítani félelmeinktől, függőségeinktől, megtapadt bűneinktől. Maradjunk meg az Úr jelenlétében! Ebben nagy segítség, ha közösséghez tartozunk.

A nap tanítása is ezt erősítette meg, melynek középpontjában a közösség fontossága volt. Szellemi harc zajlik körülöttünk, amit csakis együtt, összefogva tudunk megnyerni, közösségként tudunk legjobban harcolni. A legegyszerűbb harci pozíció pedig a kiegyensúlyozott keresztény élet, amikor megengedjük Istennek, hogy jelen legyen, s amikor mi magunk is a jóra, a békére törekszünk. Meg kell engednünk magunknak, hogy belássuk: szükségünk van a másik emberre, a lényére és az imájára. A másik ember segít tükröt tartani, segít abban, hogy mi is a teljes képet, a teljes igazságot lássuk saját magunkról, vagy a helyzetünkről. Így tudunk fejlődni, jobbá válni.

A Mandulaszem bábjátékcsoport „Karácsony a hegyekben” című előadása is ezt erősítette meg. Várjuk Jézust szeretettel, törődjünk szeretteinkkel, és higgyük, hogy Isten figyel ránk. Az advent, a várakozás, finoman arra hívogat, hogy adjuk át Jézusnak az életünket, nyugodjunk meg Benne. A szentmisén Gájer Laci atya prédikációjában is elmondta: nem elég, hogy valaki keresztény… de valóban megtért-e?! 

„Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!”

( Mk 13,33-37)

Gájer Laci atya az evangélium kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy mi magunk is kapuőrök vagyunk, a bejáratnál állunk, bennünket pillant meg elsőként az Isten országába betérni vágyó… Rajtunk állhat vagy bukhat az, hogy vonzóvá tesszük–e Jézust, a kereszténységet viselkedésünkkel mások számára. Ha mi a kapuban szorongva félelemmel telve, szomorkodva állunk, akkor senkinek nem lesz kedve bejönni. Viszont ha az Úr békéje sugárzik rólunk, akkor aki elmegy a kapu előtt, érezni fogja, hogy jó itt lenni, kedvet kap a belépéshez. Jézus arra hív minket, térjünk meg, változtassuk meg az életünket, higgyük el, hogy Jézussal nem kell félni, szomorkodni. Legyünk szabadok Őbenne!

A nagy kérdés tehát: Én milyen kapuőr vagyok? 

Áldott, békés és Isten jelenlétére nyitott adventi várakozást kívánunk! Az Úr velünk!… ki ellenünk?....

Kiss-Berta Bea

Képek a szolgálatainkról: ITT