Csiszér László zenekara

  Február 4-e, vasárnap, ünnep volt az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség életében, ez volt az elköteleződés napja.  Sok testvér döntött amellett, hogy valamilyen formában elkötelezi magát a közösség mellett  és megújítottuk szövetségünket Jézus Krisztus szent Teste és Vére által a Mennyei Atyával és egymással a Szentlélek erejében, hiszen egy test vagyunk; Krisztus a fő, mi a tagok.  „A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.” (1Kor 12:12) Ezen az áldott alkalmon  Kunszabó Zoli , közösségünk vezetője adott erős tanítást a  Szövetségből fakadó élet ről. A hitünk középpontja Krisztus, rajta keresztül kapcsolódhatunk az Atyához. A Kereszt áll, a Kereszt örökkévaló engesztelő áldozat - ez a hitünk. Mindannyiunk életében vannak nehézségek, küzdelmek, de  Jézus azt mondja: „Megyek veled!” , mi pedig hozzá csatlakozunk és hisszük, hogy Ő igazságot tesz. Az elköteleződés kapcsán  Kunszabó Zoli  a szövetségről beszélt:  „Ha a keresztény

Február első napja egyben az első csütörtök is volt, ami az Angyalföldi Szent Mihály templomban már rendszeressé vált dicsőítő szentségimádás napja.  A rövid prédikációban Beni diakónus nagyon fontos dolgokról beszélt, ami meghatározó a keresztény életünk szempontjából. Isten képes forrást fakasztani a szívünkben és az életünkben, de a források felfakadása szükségszerűen a falak áttörésével jár.  A dicsőítésben az Úr elkezdett falakat bontani, és ahogy Laci kijelentette Isten igazságát Máté evangéliumának 4. fejezetéből, Jézus világossága kezdte betölteni a szívünket. Bennem az fogalmazódott meg az Ige hallatán, hogy Jézus világossága betölt minket, de egyúttal az, hogy az ő világossága eljött, felszínre hozta és nyilvánvalóvá tette az ellenség munkáját, ahogy az Ige kijelenti:  „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” (Jn 10:10) Jézus nélkül olyanok voltunk, mint aki ül egy sötét szobában, és nem tudja, hogy

Januárban folytatódott az ÁSZÁF3 sorozat, ahol a dicsőítésről, az Isten jelenlétében élt életről és az ebből fakadó evangelizációról tanulhattunk. A péntek estét a szokásos nyitott dicsőítéssel kezdtük, ahol a dalok között elhangzott az örömhír. Volt, akit az érintett meg, hogy kezdetben Isten szívéhez közel voltunk, de ezt elutasítottuk, nem kértünk a szeretetéből. Többen is megélhettük már, hogy próbáltunk szeretni valakit, a személy viszont nem fogadta be a közeledést. Ez a tapasztalat rámutathat Isten érzéseire az ő gyermekei iránt. Más valaki azt emelte ki, hogy milyen szép, hogy Isten számára fontosabb a kapcsolat, mint az, hogy kinek van igaza, vagy hogy az ember mit érdemelne jogosan . Számomra különleges volt megélni, hogy amikor Jézus keresztáldozatáról volt szó, ismét erővel tudott megérinteni a megváltás jelentősége . Könnyes szemmel hallgattam Laci üzenetét a keresztre feszített sáros szívünkről és arról, hogy Jézustól új szívet kaphatunk. Hálásan gondoltam vissza azokra,