Csiszér László zenekara

Nem megszokott nagyközösségi alkalmat tartottunk május 14-én, vasárnap, a Szent II. János Pál Iskolaközpont dísztermében. A délelőtti tanítás helyett most Ferenc pápa magyarországi látogatásáról szólaltak meg vezetőink, akik találkoztak vele: Kunszabó Zoli és Panni a Csak Egyet Szolgálat élményeiről számolt be, Laci pedig arról mesélt, hogyan sikerült énekelnie egy maroknyi csapattal személyesen Ferenc pápának. Az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség idén pünkösdkor ünnepli 25 évvel ezelőtti születését. Így még különlegesebb jelentősége van annak, hogy a pápával találkozhattak vezetőink. A Csak Egyet Szolgálat a legszegényebbek, a hajléktalanok felé az igazi táplálékot adja fennállása óta: Krisztus Igéjét, élő szeretetét. Hitvallásuk:  „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.” /Mt 4,4/   „Jézus azt felelte nekik: Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni…” /Jn 6, 35/ Laci beszámolt arról, mekkora egységet élt meg a katoliku

Rendhagyó módon a szolgálat előtti délelőttöt egy kedves baráti meghívásnak eleget téve a Barankai-Erős családnál töltöttük Jászalsószentgyörgyön (avagy ahogy csak Laci mondaná,  Jászalsókutykurutty-falván ). Délután a szolnoki művelődési ház egyik emeleti termében gyűltünk össze a helyi gyülekezet egyik heti rendszerességel megtartott alkalmán. Az kezdő dicsőítésben azzal a vággyal mentünk Isten elé, hogy engedje a gyülekezet, hogy Jézus átölelje. Már úton odafelé a „Nyisd meg a menny kapuját” című dal mozgolódott bennünk, így azért imádkoztunk, hogy a menny kapuja megnyíljon és hogy Isten szeretete valóban megváltoztathassa a szívünket. Az igei buzdításban Kata vezetett minket, és arra hívott, hogy radikálisan köteleződjünk el Jézus tanítása mellett , miszerint: „Mindent szemétnek tartok, csak hogy Krisztust elnyerhessem” (Fil 3:8) . A buzdítás után pedig helyet kapott egy gyógyító-közbenjáró blokk, ahol megtapasztalhattuk Isten dicsőségét a betegségek fölött. Hálásak vagyunk, hog

Nagy izgalommal és várakozással teli időszakon vagyunk túl, hiszen a számomra két nagyon fontos személy volt egy időben, egy helyen… nem máshol mint a plébániánkon (a XVI. kerületi Sashalmi Krisztus Király Plébánián). Ha valaki most megkérdezné tőlem, milyen egy megvalósult „keresztény álom”, ahol a hitelesség és az alázat találkozik, akkor azt mondanám menjen el egy Böjte Csaba misére, ahol Csiszér László és zenekara adja a zenei szolgálatot. Január óta nagy szervezés, telefonáltgatások, megbeszélések előzték meg ezt az alkalmat és a Szentlélek úgy alakította, hogy egyszerre itt tudtak lenni mindketten. Böjte Csaba miséjén részt venni úgy, hogy a lányom is tevékenyen részt vett a ministránsok között, emelte számomra az amúgy is emelt hangulatot. Dicsőítéssel kezdődött a szentmise, majd Csaba atya szép prédikációjában beszélt a „nevelt” gyermekeiről, a  Szent Ferenc Alapítván y által megélt eseményekről, aminek az lett a mottója: „ Jónak lenni jó ”; és minket is arra buzdított, hogy Jé

Minden alkalommal különösen várjuk a zenekarral az Ászáf 2. alkalmakat, ahol egészen családias hangulatban jövünk össze Kiskunfélegyházán. Bár a péntek esti bevezető dicsőítés nyilvános, és egyre többen vesznek rajta részt, magán a képzésen csak egy maroknyi, de kitartó és lelkes kis csapattal haladunk előre a lelki és gyakorlati ismeretek terén. Megérintett, hogy azok a külsősök is, akik eljöttek a nyitó dicsőítésre, nagyon nyitottak voltak, és teljes szívből dicsérték az Urat. Rendkívül hamar elröppent az az egy óra és észre sem vettük, hogy már másfél órája imádkozunk! Igen, a dicsőítés valóban olyan tevékenység, amit befejezni nem lehet, csak félbehagyni. A mostani, májusi hétvégén külön öröm volt számunkra, hogy szombat délelőtt csatlakozott hozzánk egy kedves barátunk, Prazsák Laci, aki a dicsőítésnek a szellemi harcban betöltött szerepéről tartott előadást. Rengeteg történetet mesélt arról, hogy mekkora ereje van a dicsőítésnek, és mennyire fontos, hogy szüntelenül imádkozzunk. 

Hálát adok a drága Mennyei Atyának, hogy a májusi elsőcsütörtökön már enyhébb időben jöhettünk össze magasztalni az Úr Jézus nevét. Rövid igei üzenetben bátorítást kaptunk, hogy éljük meg a jelenünket, és legyünk hálásak azokért a lehetőségekért, amelyek adódnak. A dicsőítés alatt Jézus mélyen megérintette a szíveket. A dalokon és az üzeneteken keresztül arra buzdított minket Jézus, hogy bízzunk meg benne, és az Ő végtelen szeretetében. Napok óta mocorog a szívemben az az üzenet, hogy le kell tennünk mindent Jézus lábai elé. Mindent, amink van, és mindent, akik vagyunk. Ez az üzenet ma este is imára indított, mert hiszem, hogy Jézus nagyon várja, hogy egyre többen adjuk át Neki az életünk minden területét. Ebben segít az Ő csodálatos szerelme. Az idő nagyon elszaladt velünk, de a végén Isten még azzal is megajándékozott minket, hogy villámgyors pakolást tudtunk véghez vinni. Áldott legyen az Úr Jézus szent neve, minden dicsőség a Mennyei Atyáé, az egyszülött Fiúé, és a Szent Szellemé.

Április 27-én a Csiszér Band a győri Cuczor Gergely Bencés kollégiumban szolgált, ahol az alkalmon 7-től 12. osztályos kollégista lányok vettek részt. Nagy öröm volt látni, ahogy a szolgálat előtt a kápolna lassan megtelt csillogó szemű fiatalokkal és ki nyitottabban, ki kicsit még félénken, de mindegyikőjük vágyott és várt arra, hogy találkozhasson Istennel. Elkezdődött a dicsőítés és látni lehetett, hogy a lányok egyre felszabadultabban énekeltek és egyre inkább bele tudtak helyezkedni Isten jelenlétébe.  A dicsőítés alatt két tanúságtétel hangzott el (Noé Benedektől és Di Franco Alicetől), amikben az kapott leginkább hangsúlyt, hogy a hit akkor válik a "szokásból" élővé, ha az egy személyes tapasztalattá válik; ha valóban megengedjük, hogy Isten minket személyesen megszólítson. Ezután Nagy Zsolt buzdította a fiatalokat arra, hogy merjék valóban megnyitni a szívüket és hagyják, hogy Isten átölelje őket, úgy ahogy vannak. Csodás volt megtapasztalni, hogy a tanúságtételek és

Áprilisban is nagyon vártuk, hogy elérkezzen az Ászáf 2 időpontja. Az elmúlt alkalmak gazdagságát Isten még tovább tudta fokozni számunkra azzal, hogy most a mi maréknyi kis családunk együtt tudott részt venni a kurzuson. Pénteken lelkesen készültünk az esti dicsőítésre, és egészen el voltunk foglalva a technikai dolgokkal, amikor egyszer csak meglepődve vettük észre, hogy a terem egészen megtelt emberekkel. Nagyon sok éhes szív volt jelen, és az Úr nem tartotta vissza tőlük a szeretetét. Később már csak a kurzus résztvevőivel folytattuk a dicsőítést, és Istennek egy egészen különleges, bensőséges jelenléte töltötte meg a helyet és a szíveket. Laci szerint a dicsőítés olyan, mint a kaszálás, hogy nem lehet befejezni, csak abbahagyni... de ezen az estén még abbahagyni sem nagyon lehetett. Talán már a szemeink is készültek leragadni, de a szívünk még tele volt hálaadással és örömmel, amit ki akartunk fejezni Jézus felé. Laci azonban éjfélkor elbocsátott minket, mert még másnapra is jutot