A dicsőítés olyan, mint a kaszálás…

Áprilisban is nagyon vártuk, hogy elérkezzen az Ászáf 2 időpontja. Az elmúlt alkalmak gazdagságát Isten még tovább tudta fokozni számunkra azzal, hogy most a mi maréknyi kis családunk együtt tudott részt venni a kurzuson. Pénteken lelkesen készültünk az esti dicsőítésre, és egészen el voltunk foglalva a technikai dolgokkal, amikor egyszer csak meglepődve vettük észre, hogy a terem egészen megtelt emberekkel. Nagyon sok éhes szív volt jelen, és az Úr nem tartotta vissza tőlük a szeretetét.

Később már csak a kurzus résztvevőivel folytattuk a dicsőítést, és Istennek egy egészen különleges, bensőséges jelenléte töltötte meg a helyet és a szíveket. Laci szerint a dicsőítés olyan, mint a kaszálás, hogy nem lehet befejezni, csak abbahagyni... de ezen az estén még abbahagyni sem nagyon lehetett. Talán már a szemeink is készültek leragadni, de a szívünk még tele volt hálaadással és örömmel, amit ki akartunk fejezni Jézus felé. Laci azonban éjfélkor elbocsátott minket, mert még másnapra is jutott bőven teendő.

A szombatot a reggeli közös litániával kezdtük, ami még mindig a kurzus egyik legfelemelőbb ideje számomra. Barnussal meglepetten állapítottuk meg, hogy közel egy és háromnegyed óra úgy telt el imádságban, mint egy pillanat. A nap folyamán, mint mindig, Jézus volt a középpontban. Imában, hálaadásban álltunk az Úr előtt, és szeretetben, egységben volt együtt a közösség. Bár már jó rég óta vagyunk Krisztusban, még mindig leírhatatlan érzés, amikor látunk egy-egy Igét megvalósulni, mint ahogyan a Joel 2:28 valósul meg ifjaink látásaiban.

„A végső napokban – mondja Isten – kiárasztok Lelkemből minden testre.

Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.”

/Joel 2:28/

A fejlődés újabb állomásán a bátrabbak saját vagy kedvelt dallal a dicsőítés vezetésével is próbálkoztak, amiben a zenekar nagy szeretettel és örömmel vett részt. Laci buzdításai az ő és a mi szívünknek azt a fő vágyát fogalmazták meg, hogy kívánjuk a gyülekezetek ébredését, és arra is kitért, hogy Jézussal hogyan lehet ezt megvalósítani. Hazafelé szinte egymás szavába vágva meséltük a jobbnál jobb élményeinket, és magasztaltuk Istent az Ő szeretetéért. Áldott legyen az Úr Jézus Neve, hogy részesei lehettünk.

Barankai-Erős család

További képek: ITT