Csiszér László zenekara

Ismét csodálatos volt számunkra, hogy eljöhettünk Szabadkára együtt dicsőíteni a környékből származó testvérekkel. Rengeteg új ember jött el most is, akik korábbi alkalmakon még nem voltak és különös öröm volt számukra látni, hogy a helyi fiatal közösség is „felvonult”. Remélhetőleg a következő hónapban már közülük is bekapcsolódnak néhányan a zenei szolgálatba. A helyi gyülekezetnek különösen is a szívén van az ökumené és most épp egy közelben szolgáló katolikus plébánost kértek meg az igei buzdítás vezetésére. Arra bátorított minket a Szentlélek, hogy el kell fogadjuk, hogy nem mindig ér le a lábunk a víz alatt; arra vagyunk meghívva, hogy ne csak a sekélyes (biztonságos) kikötőben lubickoljunk, hanem evezzünk a mélyre. Hiszen az igazi Isten-követés ott kezdődik, amikor el tudom engedni a mércéimet. Minden olyan helyzet, amikor Istent korlátok közé szorítom, avval csak egyre inkább elszakítom magam Tőle. Engednünk kell, hogy Isten kegyelme bevigyen mindig a következő szintre, nem sz

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” /Fil 1,6/ Januárban örömmel számoltunk be arról, hogy a győri székesegyház megnyitotta előttünk kapuit, hogy történelmi pillanatot élhettünk meg a közel 400 dicsőítő, szentségimádó emberrel együtt. A Szentlélek tovább folytatta a szívek érintését, gyógyítását Győrben, ugyanis 2023. ápr. 11-én újra összegyűltünk, most az előbbinél is többen, hiszen tele volt a bazilika. Fiatalok és idősebbek együtt vettünk részt a szentmisén, ahol Simon Dávid atya hirdette, hogy Jézus az Egyetlen, akinél megoldás van életünk minden nehézségére, kérdésére.  A szentmise után Földi-Kovács Andrea tett tanúságot. Tanúságtételében mélyen megérintett, hogy mennyire nyíltan, tisztán beszél az életéről, kudarcairól, Jézustól való megragadottságáról. Magával ragadott, ahogyan megvallotta mindenki előtt, hogy életében Egy Valaki van, Akiben hisz, Akinek az életét átadta és Akitől nap mint nap vezetést k

Húsvét! Nagy Szombat!! Esős idő!!! De a lelkünk ragyog, mert a családommal hivatalosak vagyunk az UJKK-ba, a feltámadási ceremóniára. Boldogok és hálásak vagyunk a meghívásért a vezetőknek. Alkalomhoz illő öltözetben megérkeztünk az adott helyszínre kezünkben a feltámadási kosárkánkkal, ahol a már jól ismert mosolygós arcok fogadtak minket nagy szeretettel! Néhány perc beszélgetés után indulunk is csatlakozni az emeleten tartott csendes imához, a letakart Oltáriszentség elé. Utána a főbenjáró bűnök felelevenítése, kibeszélése és megbánása volt hangsúlyos az imádságban. Itt gyakorlatilag számunkra megállt az idő, hiszen gondolatainkban összeértünk Jézussal és az Ő felénk közvetített határtalan szeretetével! Letettük terheinket az Úr elé, és így tisztán, gyermekien a két szín alatti áldozás közben együtt támadhattunk fel Urunkban, Jézus Krisztusban és az ő legszentebb akaratának fényében; miszerint ne keressük az élőt a holtak között (~Lk 24:5);  ujjongjunk, hiszen feltámadt és drága V

Az elmúlt néhány hét igencsak sűrűre sikeredett a szolgálatok számát tekintve. Nagyböjtben - akárcsak Adventben - rengeteg iskolai evangelizációra megyünk, így már-már általánosnak kezd számítani, hogy délelőtt még egy iskolában szolgálunk, este pedig már egy templomban dicsőítünk szentségimádáson, szentmisén, vagy épp közösségi alkalmon.  A sok "duplázás" mellett még egy olyan extrém eset is előfordult, mikor egy napon belül 2 különböző vármegyében, 3 különböző városban, 4 szolgálatunk volt, az első 5:30-kor kezdődött, az utolsó pedig 19:45-kor fejeződött be. Nos ehhez a rendkívüli naphoz képest április 4. és 5. egészen "light"-os volt, mert mindkét nap "csak" dupláztunk. 3-án, hétfő este Budapesten aludt a zenekar, hogy másnap elég legyen csak 6:10-kor elindulni. Kedd délelőtt ugyanis Győrben, az ottani székesegyházban tartottunk iskolai evangelizációt a Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium tanulói számára. A templom teljesen megtelt, körülbelül 500 gye

Április 3-án Dombóváron jártunk, ahol az orsolyitáktól a bencések által átvett iskola tornacsarnokában találkoztunk két turnusban körülbelül 300 diákkal. A fogadtatás most is hasonló volt, mint bármely korábbi iskolai eavangelizációnál; az alsósok lelkesen énekelve, míg a felsősök egy picit visszafogottabban voltak jelen. Személyesen azért volt nekem különösen is szívet melengető, mert az alkalom után többen is, mind a diákok, mind a tanárok közül jeleztek vissza.  Pakolás közben például egy alsós kislány odalépett hoznánk segíteni és közben elmesélte, hogy mennyire tetszettek neki dalok és megjegyezte, hogy milyen szép volt az ének is. Meglepetésünkre aztán egy végzős fiú is megszólított bennünket és elmondta, hogy lelkileg mennyire megérintette mindaz, amit aznap kapott.  Miután befejeztük a pakolást, a tanárok behívtak minket egy kávéra, ahol kifejezték hálájukat a lelkinappal kapcsolatban. Szó esett arról is, hogy következő évben is nagy szeretettel hívnak majd minket. Isten szere

Ebben beszámolóban három iskolában megélt tapasztalatokat szeretnénk megosztani veletek. Március 27-én Tolnán, 29-én Gyulán, és március 30-tól április 1-ig pedig Vajtán szolgáltunk. Tolnán, a néhány éve az egyház által átvett iskola tornacsarnokában találkoztunk két turnusban körülbelül 300 diákkal, és a velük töltött idő alatt szó volt Isten igazságairól, az evangélium lényegéről a nagyböjt aktualitásának fényében. Klári tanúságtétele megragadta a diákok figyelmét, ami pár dicsőítő dal után hangzott el. Az egyik diák az alkalom után arról számolt be, hogy számukra meghökkentő volt az „előadás” közvetlen hangvétele. Továbbá meglepetés volt számukra az a dinamika is, amikor Laci egy ajándék csokit kínált fel egy bátor jelentkezőnek. Hiszen ezért nem kellett egyebet tenni, csak odajönni és átvenni, ugyanúgy, mint ahogyan átvehetjük Isten ajándékát, a megváltást. Szerda délelőtt egy gyulai templomban találkoztunk egymás után kettő iskola diákjaival is, ahol különleges volt, amilyen tiszte

Rendhagyó módon, most olyan tanúságtételt szeretnék megosztani veletek, ami elsősorban nem a március 18-án megszervezett Regionális Karizmatikus Találkozóhoz kapcsolódik, de utólag vált számunkra is nyilvánvalóvá, mennyire nagy szerepe volt ennek mindabban, amit Isten készített. A tervezet szerint már pénteken leutaztunk Miskolcra, hogy ne másnap korán reggel kelljen beszerelni, és időközben egy család megkért minket, hogy útközben lépjünk be hozzájuk egy kis időre és imádkozzunk a fiukért. Elmesélték, hogy a fiú már évek óta szerencsejáték-függőséggel küzd és az utóbbi időben olyan társaságba keveredett, ahol a különféle drogok is helyet kaptak az életében. Odaérve találkoztunk tehát a családdal és számomra az első pillanattól kezdve nagyon megható volt látni a szülők, különösen is az édesapa megérintettségét, és azt szabadságra való vágyat, ami mind a szülők, mind a fiuk szívében ott volt.  Egy mély imádságba vezetett minket a Szentlélek, amiben a fiú kimondta, hogy elfogadja Isten