Menjetek el az egész világra…

Ismét csodálatos volt számunkra, hogy eljöhettünk Szabadkára együtt dicsőíteni a környékből származó testvérekkel. Rengeteg új ember jött el most is, akik korábbi alkalmakon még nem voltak és különös öröm volt számukra látni, hogy a helyi fiatal közösség is „felvonult”. Remélhetőleg a következő hónapban már közülük is bekapcsolódnak néhányan a zenei szolgálatba.

A helyi gyülekezetnek különösen is a szívén van az ökumené és most épp egy közelben szolgáló katolikus plébánost kértek meg az igei buzdítás vezetésére. Arra bátorított minket a Szentlélek, hogy el kell fogadjuk, hogy nem mindig ér le a lábunk a víz alatt; arra vagyunk meghívva, hogy ne csak a sekélyes (biztonságos) kikötőben lubickoljunk, hanem evezzünk a mélyre.

Hiszen az igazi Isten-követés ott kezdődik, amikor el tudom engedni a mércéimet.

Minden olyan helyzet, amikor Istent korlátok közé szorítom, avval csak egyre inkább elszakítom magam Tőle. Engednünk kell, hogy Isten kegyelme bevigyen mindig a következő szintre, nem szabad elkényelmesednünk ott, ahová már eljutottunk, mert Istennél mindig van több.

Megosztanék még egy személyes szálat, amiben most is megmutatta Isten az Ő hűségét. Ahogyan imádságban a szolgálatra készültem és megkérdeztem Istent, hogy van-e valami, amit azoknak szeretne majd mondani, akik az alkalomra eljönnek, úgy éreztem Isten mutatott egy képet, ami elsőre elég furcsának tűnt számomra. Egy bútorsarkot láttam, olyat amibe az ember sötétben előszeretettel bele szokott rúgni. Azt kaptam, hogy lesznek az alkalmon olyan emberek, akik úgy érzik magukat, mint egy bútorsarok, amibe az emberek folyton folyvást belerúgnak, de nem azért, mert rossz helyen lennének, inkább azért, mert irányt mutatnak és összefognak dolgokat, valaminek az „élén” állnak. A dicsőítés alatt megosztottam ezt a képet és nagy örömömre az alkalom után odalépett hozzám egy hölgy könnyes szemmel és elmondta, hogy a munkahelyén jelenleg teljesen így érzi magát és nagyon megköszönte ezt az üzenetet, mert ezen keresztül Isten megérintette a szívét. Fontos, hogy bármennyire is őrültségnek tűnik, amit Isten mutat, mindig készek legyünk megosztani, hiszen így tanuljuk meg megkülönböztetni a Pásztor hangját. 

Dicsőség a Szentléleknek!

Noé Benedek

További képek a szolgálatainkról: ITT