„el kell engednünk saját meggyőződésünket…”

A tanév kezdetén elsőcsütörtöki szentségimádás alkalmával ismét összegyűltünk a babér utcai Szent Mihály templomban a plébánia közösségével és sok fiatallal együtt, hogy dicsőítsük az Urat. Azért, hogy találkozzunk az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal, ki szüntelenül vár minket, hogy belevonhasson szerető szívébe, s így az Atyához vezethessen. 

A szentmisén elhangzó evangéliumban (Lk 5,1-11) Simon Péter, Jakab és János elhívásáról hallhattunk. Jézus, mielőtt elhív minket követésére, olyan hitet szeretne bennünk ébreszteni, amit semmi nem tud megingatni. Ahhoz, hogy Isten dicsőségét, nagyságát és hatalmát jobban megérthessük, el kell engednünk saját meggyőződésünket, és engedelmeskednünk kell neki. „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót” (Lk 5:5) Ekkor valami olyat tesz értünk, amire egyedül Ő képes, bizonysággá érlelve ezzel hitünket, hogy erőt adjon ahhoz az elhíváshoz, amiben szeretne részesíteni bennünket. Az Atya szeretné, hogy gyermekeiként éljünk és egyre jobban megismerjük Őt. 

Az este alatt sokan fogalmaztak meg és adtak át kéréseket az Úrnak, amiket a közbenjáró imádság során az Ő gondjaira bíztak.  A dicsőítésben, az Úr magasztalásának és imádatának elmerülésében a Lélek helyet készít számunkra a trónteremben, ahol ez alkalommal is Isten arcának megannyi vonását szemlélhettük.

Károlyi Dóra