„Isten vágyik ránk jobban, mint ahogy hinni bírjuk…”
Először voltam első csütörtöki dicsőítő szentségimádáson az angyalföldi Szent Mihály Plébániatemplomban. A szentmisét követően a dicsőítés alatt lehetőség volt közbenjáró imádságot kérni és szentgyónást végezni.
Húsvét ünnepét követő csütörtök lévén a szent három nap liturgiájának cselekményei még frissen és élénken éltek bennem, így különösen erős élmény volt szemlélni egyszerre az értünk szenvedő és keresztre feszített, a feltámadt és az oltáriszentségben jelen lévő, az idő és minden végesség korlátjain túl létező Krisztust.
Örültem, hogy a prédikációban szóba kerültek azok az igeversek is, amik aznap reggel megérintettek az evangéliumból. „De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak” (Lk 24:41)
Isten vágyik ránk, jobban, mint ahogy azt hinni bírjuk. Jézus személyében megajándékozottak vagyunk mind, akik merünk hinni az örömhírnek és elfogadjuk, hogy megváltásunk és üdvösségünk Őbenne rejlik.
„Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat.” (Lk 24:45)
Atyánk, a te szándékaid messze meghaladják a mi elgondolásainkat. Te vagy az, aki ki tudja jelenteni magát nekünk. Nyisd meg a mi értelmünket is mindarra, amit éppen meg akarsz mutatni önmagadból. Köszönjük neked, hogy egészen közel jössz hozzánk, és betöltesz minket a veled való csendességben. Engem mélyre vezetett a Szentlélek az imádságban; úgy hiszem, hogy nem vagyok ezzel egyedül és valóban egy szívvel-lélekkel tudtunk az Úrhoz emelkedni.
Károlyi Dóra
Képek a szolgálatainkról: ITT
Megjegyzések
Megjegyzés küldése