Ászáf 2.

Nekem a novemberi Ászáf 2. volt az első alkalmam a kurzus kezdete óta, és azt vettem észre, hogy visszajöttek bennem az ottlétem alatt egy korábbi Ászáf 2. élményei, - ami pár évvel ezelőtt volt megtartva Kiskőrösön, - ezért picit talán így is rá tudok nézni a mostani kurzusra.

A pénteki napot egyből azzal kezdtük, hogy Isten jelenlétébe mentünk, és engem nagyon megragadott az, ahogy láttam a jelenlévők szomjúságát az Élő Istenre. Az fogalmazódott meg bennem a hétvége alatt, hogy kétség kívül mindenki azért van ott, mert vágyik arra, hogy Isten egyre inkább alakítsa benne a dicsőítő szívet. Tényleg, mint a Testnek a különböző részei, úgy tudtunk egységben Isten Jelenlétébe helyezkedni minden alkalommal, amikor megszólalt az első akkord. Külön öröm volt látni számomra, hogy mennyire is egy gyakorlati dicsőítő képzésről van szó; egész sokan hozták a saját hangszerüket és ők is bekapcsolódtak ily módon a helyükről a dicsőítő szolgálatba.

A péntek este második felében, pedig arra lettünk bátorítva, hogy vegyünk egy Igét, ami különösen is szólt hozzánk az elmúlt időszakban és egymás után azt felolvasva szólítsuk meg Istent a szavainkkal. Nagyon erősnek éreztem, ahogy az ott lévők égő szívvel szólították meg az Urat és beleálltak egy-egy területért való közbenjárásba, amit éppen a Szentlélek a szívükre helyezett.

Szombaton reggel egy tanítást hallottunk arról, hogy a dicsőítés igazából egy ragaszkodás Istenhez, és hogy minél több időt tölt az ember Istennel, annál inkább elkezd ragaszkodni hozzá. Nagyon megragadott az a mozzanat, a Mt 6:24 alapján ("Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti."), hogy tényleg nincs köztes út, nincs szürke zóna. Vagy Istenhez ragaszkodunk, vagy ha nem hozzá, akkor akár akaratlanul is a sátán válik urunkká. Utána pedig hármas csoportokban imádkoztunk egymástért, hogy valóban eljusson a szívünkig, hogy szeretetből lettünk megteremtve, hogy szerethetőek vagyunk és hogy szeretetre vagyunk teremtve.

Délután pedig a zeneelmélet bugyraiba vetettük bele magunkat, ami tényleg gyakorlatban segített abban, hogy komolyabban megértsük az egyes hangnemeket belüli akkord meneteket. Szerintem a dicsőítésről szóló lelki táplálék mellett fontos az is, hogy a gyakorlati tudást is kaphassanak a résztvevők, és én úgy láttam, ennek a kettőnek az arányát nagyon szépen vezette a Szentlélek.

Noé Benedek

További képek: ITT