Új magok, új élet Kecelen

Január 27-28, a zenekar próbatermében, (más néven az Életforrás ifjúsági zenei központban) megrendezésre került egy Új Élet Krisztusban kurzus. A hétvégét a Szent András Evangelizációs Iskola keceli csapata, a Bartimeus iskolaközösség szervezte, melynek mi is tagjai vagyunk. 

A kurzus igazgatója Laci, koordinátora pedig Kovácsné Flaisz Ilona volt. 21-en vettek részt ezen a két napon, és többségük először járt Új Életen. Szerencsére sok team-tag és segítő jelen tudott lenni, így ahogy az egyik jó barátom fogalmazott: majdnem annyi volt a zenész, mint a táncos.

A témákat Lacin kívül Németh Évi, Patai Imre és Arm Kati tartotta. Hallhattunk előadást arról, hogy Istennek ajándéka van számunkra, illetve arról is, hogy az Ő szeretete nem csak egy mese. Ezek után szóba került, hogy ha tényleg annyira szeret minket, akkor miért nem mindig tapasztaljuk? És hogy van-e erre az egész "mocskos helyzetre" megoldás? Beszéltünk hitről és megtérésről, és arról, hogy ezek miért olyan fontosak. Végül, de (nagyon) nem utolsó sorban a Szentlélek is szóba került: vajon Ő csak egy mítosz? 

Már ezekből a kérdéskörökből is láthatjuk, hogy ez a kurzus valójában az alapokról szól. Az új élethez szükséges, sziklaszilárd alapokról. Amik pedig itt elhangzottak, olyanok, mint azok a bizonyos "magok" Jézus példabeszédében:

„Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett.  Jöttek a madarak és fölszedegették. Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.” /Mt 3b-8/

Érdekes volt nekünk "magvetőknek" (vagy sokkal inkább A nagybetűs Magvető szolgáinak) látni, hogy ki hogyan és mennyire tudta vagy merte befogadni az Igét. Ott helyben én picit úgy éreztem magamat, mint egy zöldfülű újonc, akinek a fülében cseng a figyelmeztetés: "Ez most nem gyakorlat! Ismétlem: nem gyakorlat!" Olyan kemény terepre kerültünk, ahol megtapasztalhattuk, hogy egyrészt valóban nem test és vér ellen küzdünk, másrészt tényleg van az a fajta helyzet, amin már csak az imádság és böjt segít.

Úgyhogy imádkozom azért, hogy még jobban megismerjék Istent, és semmi el ne választhassa őket az Ő szeretetétől:

Drága Apu! Hálát adok azért, hogy ennyien meghallották a hívásodat, hogy jöjjenek el erre pár napra, hogy megajándékozhasd őket. Hálát adok azért, hogy megérintetted őket.
Drága Jézus! Köszönöm, hogy elvetetted bennük a magvakat! Köszönöm a rengeteg jó kérdésüket, és hogy Te szeretsz a jó kérdésekre jó választ adni. Köszönöm, hogy Te töltöd be az Ő szívükben is az űrt.

Drága Szentlélek! Kérlek, hogy folytasd bennük, amit elkezdtél! Segíts nekik, hogy levessék az óembert és új életet kezdjenek veled! Hadd hozzanak gyümölcsöt a Te dicsőségedre! Add, hogy semmi el ne folythassa bennük az irántad való szerelmet! Legyen minden a Te akaratod szerint!
Ámen!

Tihanyi Klári

További képek: ITT