Felmerült már Bennetek a kérdés, hogy hogyan táplál bennünket Jézus ebben az ínséges időben, amikor valóságosan ízlelve nem tudjuk magunkhoz venni Őt az Egyház közösségében? János Evangéliumának 6. fejezetét imádkoztuk, elmélkedtük át ma a „kisközösségemmel”. (Persze nem élőben találkoztunk, hanem csak telefonon kersztül imádkoztunk.) Ekkor kaptam meg a választ: az igéjével. Azt mondja Jézus: „Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.” /Jn 6,63b/ Felmerült bennem a kérdés: „De hát hogyan tudom „megenni” Jézus igéjét, hogy valódi táplálékom legyen? ” „Elmélkedjél rajta!” - kaptam bensőmben a választ. Elmélkedés = megrágás. Miközben elmélkedünk az igén, a Lélek segít megemészteni. Így a gondolataimból bekerül a szívembe, ahonnan minden egyes dobbanással kipumpálja az egész testembe a friss, élénkpiros, élettel ellátó vérrel. Az összes sejtembe. Az igéjét. Ami valódi táplálék az életemhez. Aztán visszakerül ...