Az étel, amitől nem hízol el...

Felmerült már Bennetek a kérdés, hogy hogyan táplál bennünket Jézus ebben az ínséges időben, amikor valóságosan ízlelve nem tudjuk magunkhoz venni Őt az Egyház közösségében?

János Evangéliumának 6. fejezetét imádkoztuk, elmélkedtük át ma a „kisközösségemmel”. (Persze nem élőben találkoztunk, hanem csak telefonon kersztül imádkoztunk.) Ekkor kaptam meg a választ: az igéjével. Azt mondja Jézus: „Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.” /Jn 6,63b/

Felmerült bennem a kérdés: „De hát hogyan tudom „megenni” Jézus igéjét, hogy valódi

táplálékom legyen?”

„Elmélkedjél rajta!” - kaptam bensőmben a választ. Elmélkedés = megrágás. Miközben elmélkedünk az igén, a Lélek segít megemészteni. Így a gondolataimból bekerül a szívembe, ahonnan minden egyes dobbanással kipumpálja az egész testembe a friss, élénkpiros, élettel ellátó vérrel. Az összes sejtembe. Az igéjét. Ami valódi táplálék az életemhez. Aztán visszakerül a fáradt, csüggedt, szomorú, félelemmel teli, elhasznált vér a szívembe. Ahol újra felfrissíti a Lélek, mert Jézus igéje már „megemésztve” bennem él. A szív naponta több mint 100 000 -szer dobban. Fáradhatatlanul. Ennyiszer viheti nemcsak az oxigént, hanem Jézus szavát a testünkbe, az életünkbe. A szót, mely Istentől jön. Mely megragad, erővel tölt el, aktivizál….

Hát nem csodálatos? Így köti össze a láthatót a láthatatlannal, a tapinthatót a megfoghatatlannal, a testet a Lélekkel. Jézus szava valódi táplálék. Ízleld: újra és újra olvasd, idézd fel magadban, ami megragadott, bíztatott, vígasztalt… hogy eláraszthasson vele a Lélek!

Németh Évi