Mert van Cél és vezet oda Út is!

Pár hete az egyik közösségi imánk a következő kérdések köré épült: mi a célunk, hol a helyünk, mi a hivatásunk és hogyan érhetjük el a célunkat? A téma teljeskörű megvitatásának igénye nélkül néhány  gondolatot szeretnék idehozni, mintegy kiindulópontként.

Ez a négy kérdés alapvetően összefügg, hiszen cél nélkül a helyünket és a hivatásunkat is elég nehéz megtalálni, arról nem is beszélve, hogy ahogyan Seneca fogalmazott: „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.”

Földi életünk véges. Ez kétségtelen. A halál azonban nem a vég kezdete, hanem a kezdet vége. A halál csupán az a pont, ahol megszilárdul az élethosszig tartó válaszunk arra a kérdésre, hogy Istennel akarjuk-e tölteni az örökkévalóságot. És ekkor kezdődik csak el igazán a nagybetűs ÉLET. Az ÖRÖK ÉLET. Ezek alapján úgy gondolom, hogy végcélunk nem lehet olyasvalami, ami kizárólag csak a földi dimenzióban, földi idősíkban létezik, hiszen akkor "velünk együtt hal.". Ezért a célunknak időtállónak kell lennie, ami számításba veszi a halál utáni életünket is. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: „A Szentháromsággal való tökéletes életet, (...) nevezzük "mennyországnak". A mennyország az ember végső célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a végső és teljes boldogság állapota.” /KEK 1024/ Az itt megfogalmazott kitűzés már túlmutat a földi időszámításon. A Szentírásban pedig ezt olvashatjuk: „Mert eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” /1Pét 1,9/ Péter sem csak valami földi célpontról, földi végállomásról beszélt, hanem többről.  Kempis Tamás így foglmazott: „Mint végső célra, mindent Istenre kell vonatkoztatni.” /Krisztus követése III. könyv 9./I./ Vagyis Isten kell, hogy legyen a nagybetűs CÉL.

Ha megvan a célunk, már könnyebb megtalálni a helyünket is, hiszen már cél-tudatosak lettünk. C. S. Lewis így  írt erről: „Kijelölt helyed van a mennyben, amely neked készült, éspedig egyedül neked, mert te vagy arra a helyre teremtve.” Én is úgy gondolom, hogy a helyünk Istennél van. Konkrétan Jézus lábainál, ahogyan azt Mária történetében is olvashatjuk, „mert csak egy a szükséges.” /Lk 10,42a/

Hivatásunk megtalálása is a célból következik. (És a hivatás szó alatt most nem a családos, vagy egyházi hivatást értem, hanem egy átfogóbb értelemben a földi küldetésünket.) Ami nem más, mint hogy Istent szolgáljuk. Hogy Őt minél jobban megismerjük és megszeressük. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” /Mt 22,38/ „Fordítsátok tehát minden gondotokat arra, hogy hitetekkel szolgáljátok az erényt, az erénnyel a tudományt, tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést, béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvérek iránti jóindulatot, a testvérek iránti jóindulattal pedig a szeretetet.” /2Pét 1,5-7/ „Mert az Isten szeretet.” /1Jn 4,8b/

És hogy hogyan érhetjük el a célunkat, hogyan tölthetjük be a hivatásunkat, hogy igazán megtaláljuk a helyünket? Egy közismert mondás szerint: „Ha van cél, akkor vezet oda út is.” Ebben az esetben sincs ez másképp. Maga Jézus mondta: „Én vagyok az út (…)” /Jn 14,6/
Úgyhogy ne feledjétek: van Cél és vezet oda út is! És Általa lehet megtalálni a helyeteket és a hivatásotokat az életben. :)
Zárásként pedig szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy szép imát: Ima, amikor minden összezavarodott. Isten áldjon Titeket!

Tihanyi Klára