Új Jeruzsálem & ZOOM

Végre eljött ez a szép vasárnap is, újra „közi nap”, együtt ünnepelhettünk! Fél három után gyülekeztünk, lassan megérkeztünk, bár nem a megszokott módon, most majdnem minden másképpen történik.

Korlátozások vannak, nincs lehetőség mindenkivel személyesen találkozni, nagyobb csoportban összegyűlni, megölelni egymást. Egy kicsit ez a helyzet megnehezíti a dolgokat, de nincs lehetetlen. Vágyunk arra, hogy tudjunk a testvéreinkről, hogy segíthessünk egymás terheit hordozni, osztozzunk az örömökben, és nem tud semmi eltávolítani attól, hogy együtt legyünk az Úr előtt, imádkozzunk egymásért, hálát adjunk neki, és egyként, együtt dicsőítsük Őt.

Most minden „online”, a testvérek az otthonaikból jelentkeztek be, vagy egy mobil, vagy egy számítógép segítségével, így a képernyőkön lett egyként látható a közösségünk.

Mint mindig, most is a dicsérettel kezdődött az alkalom, énekeltünk az Úrnak, szemléltük az Ő szépségét, áldottuk Őt a jóságáért, és fogadtuk a drága szeretetét. Isten közöttünk van, éreztük, hogy a jelenléte megtölt szeretettel. Kunszabó Zoli nagyon őszinte tanítása, imádsága, tanúságtétele felvezetett minket a mennybe a mi drága Atyánkhoz. Rávilágított újra, hogy hová tartozunk, kinek a gyermekei vagyunk. Hála, hála, hála mindenért!

A testvérek imáikkal fordultak az Úrhoz, hozták elé a kéréseiket, többen a csodálatos vezetéséről számoltak be, miként cselekedett jót velük, tartotta meg a munkahelyüket, gyógyította őket.

Az idő nagyon gyorsan telt, pár percünk maradt arra, hogy énekeljünk még, hálaadással, dicsőítve Őt. A szívünkben folytatódott az ima, de a testvérektől lassan el kellett búcsúznunk.

Várjuk a következő alkalmat, hogy újra lássuk egymást, addig is imában, szeretetben együtt vagyunk.

Molnár Sanyi