Szentlélek-hétvége

Március 25-26 Szombathelyen szolgáltunk az egyik barátunk által szervezett Szentlélek-hétvégén. Az eseményen kb. 20-30 fiatal vett részt. Ez alatt a két nap alatt volt dicsőítés, tanítás és "gyakorlat" is.

Péntek este néhány dal után Laci beszélt a Szentlélekkel való életről, majd vezetett bele minket a dicsőítésbe. Másnap a Lelkes Napok szervezői, Pádár Tomi és Rimaszéki Áci tanított az imaszolgálatról (vagy ismertebb nevén közbenjáró imádságról), valamint a prófétálás karizmájáról. Mindkét szombati előadást egy-egy "éles bevetés" követte, ahol a fiatalok ki is próbálhatták az elhangzottakat és imádkozhattak egymásért, és kérhettek próféciát egymás számára.

A jó hangulatú, családias légkörű, szentlelkes hétvége után rengeteg visszajezlés érkezett arról, hogy mit cselekedett Isten a résztvevőkben. Most ezek közül másolnék be párat nektek:

"Nekem azért volt különleges mert úgy gondolom ismét ki kellett lépnem a komfortzónámból ahhoz, hogy új dolgokat tanuljak. A társaság nagyon jó volt, régi és új emberekkel."

"Én mindig nagy lelkesen megyek az ilyen esemenyekre mert tudom, hogy anélkül nem megyek haza hogy ismét valami nagy löketet ne kaptam volna. És ez így volt most is. Nagyon hálás vagyok azért, hogy volt lehetőségem imát kérni, erre szerintem most különösen is szükségem volt. A másik nagyon pozitív élmény az úgynevezett prófétálás volt. Még sose próbáltam úgy átadni egy üzenetet valakinek, hogy ne tudtam volna, hogy kinek szánom. Eleinte nem mertem semmit se írni a kis papírra mert úgy gondoltam, hogy itt nálam csak szentebb emberek lehetnek, szóval aki hülyeséget fog írni az én leszek. Aztán megjelent a fejembe egy gondolat, hogy mi is lenne az amit le kéne írnom. Eleinte kételkedtem, de olyan szinten nem jött más gondolat a fejembe, hogy végülis leírtam. És még egy idézet az eszembe jutott. Féltem, hogy milyen reakciót fogok kapni, de mint kiderült egy nagyon is releváns dolgot sikerült írnom és ennek nagyon örültem. Az már csak hab volt a tortán, hogy amit én kaptam az se volt jelentéktelen, teljes mértékben megtudtam érteni, hogy ezzel az Isten mit szeretne mondani. De úgy érzem, hogy itt is érvényes volt az, hogy jobb adni mint kapni."

"Az egész 2 nap egy nagy érintés volt, kezdve az első dicsérettől. A kérdés, hogy mennyire vagyunk fáradtak, na ott már én éreztem, hogy itt nem lesz fáradtság hanem pörgünk majd az élővíztől. Jó volt megint csak szembesülni azzal, hogy az egyház nem öregedett el, hogy ma is van pünkösd a szívekben, hogy fiatalok dicsérik az Urat, teljes lelkükkel. Jó volt a programok közti szünetekben megbeszélni egymással, hogy mi ment végbe kiben, megosztani a tapasztalásinkat, amikből nem volt hiány, mert sokszoros termés jött. A gyakorlatiasság, prófétálás, és ima nagyon szuperek voltak, hogy használva lehettünk, és hogy mi is értékes szellemi löketet kapva mehettünk haza."

"Az egész nagyon jó volt. Rég éreztem magam ilyen jól. Ami nagyon megfogott az a prófétálás volt a két körben, a másik pedig a közbenjáró imádság. Az énekek is nagyon tetszettek, jó volt látni hogy Laci Tibi Zoli és Klári hogy beleélte magát és így én is jobban el tudtam mélyülni. Meg az is tetszett amikor közösen énekeltünk, te gitároztál és mindenki össze vissza énekelt, de mégis összecsengett. Szóval nem volt olyan része amit ne tudnék kiemelni."

"Engem is nagyon megérintett az egész. Úgy mentem haza, hogy most olyasvalamit élhettem át, amire már nagyon szükségem volt. Csodás volt közösen dicsőíteni, a közbenjáró imák, valamint a prófétálás is szíven találtak, illetve öröm volt együtt lenni, s beszélgetni akár mélyebb témákról is. Végre közösségben dicsőíthettem Istent, és ennek az egésznek hála az istenkapcsolatom is újraéledt. Szóval nagyon hálás vagyok Istennek ezért az alkalomért, és annak külön is örülök, hogy megtapasztalhattam, igenis van sok (szó szerint) lelkes fiatal, akinek fontos Isten, s aki ki is tart mellette."

Tihanyi Klára