Egy templomnyi ember akart Istennel találkozni Sopronban

„Mert meg vagyok győződve arról, hogy sem tél, sem hó, 

sem semekkora fagy nem választhat el minket az Isten szeretetétől” 

(Róma 8:39 alapján)

Hát igen, csoda volt látni, hogy van Sopronban egy zsúfolt templomnyi ember, aki nem tántorodik vissza egy fagyos templomtól, ha ott az élő Istennel találkozhat. 

Már a bepakoláskor érződött, hogy kevés olyan helyen szolgáltunk már, ami talán hidegebb lett volna a soproni Szent Mihály templomnál. Nem tudtuk, ez mennyire fogja otthon tartani az embereket és ráadásként a hó is elkezdett esni, ami a templomhoz vezető emelkedő lépcsősort tiszta jégpályává alakította. 

A dicsőítés január 21-én fél hattól kezdődött. Fizikailag a zenekarban elhelyezkedve én az oltárral szemben, a főhajónak háttal ültem, így az alkalom végéig nem igazán figyeltem fel a mögöttem elhelyezkedő dicsőítésre érkezőkre. Emlékszem, miután már elrakták a Szentséget, hátrafordultam és teljesen meghökkentett, hogy a templom mögöttünk teljesen tele volt. Akkora öröm jött a szívembe ezt látva és nagyon megérintett, hogy annak a 300-400 embernek, aki eljött aznap este, fontosabb volt Istennel találkozni, minthogy holmi fagytól visszariadjanak. Érezni lehetett a vágyakozást, ami az emberekben Isten felé volt, és hiszem, hogy senki közülük nem ment úgy haza aznap, hogy ne kapott volna egy érintést Istentől.

A technikai háttér most valamilyen formában rendhagyó volt, emiatt egy különleges élményt kaptam a szolgálaton keresztül. Úgy éreztem, hogy Isten megerősítette bennem azt, hogy a dicsőítés valóban egyedül Neki szól. Függetlenül attól, hogy mi az, ami hallatszódik, Isten hallja a mi zenénket. Valahol erre tanított aznap, hogy mindig ez legyen a fókuszomban: Isten az, akit dicsőítünk. Nem az embereknek játszunk, nem is saját magunknak, hanem az élő Istennek. Jó volt ebben megerősödni, mert néha azon kapom magam, hogy bele tudok feledkezni a zenébe; pedig senki és semmi más nem olyan fontos, mint az a Személy, aki miatt összegyűlünk alkalomról alkalomra.

Ezért Atyám, kérlek bocsáss meg nekünk, amikor szem elől veszítünk Téged a mindennapok rohanásában, vagy akár amikor az imádságunk elkezd inkább saját magunkról szólni, mint Rólad. Add, hogy mindig a Te dicsőségedet keressük és ne szűnjünk meg vágyakozni szereteted iránt! Ámen.

Noé Benedek

További képek: ITT