Új Jeruzsálem közösségi nap

Sokan várjuk ezeket az alkalmakat, amikor - maszk nélkül – láthatjuk, hallhatjuk egymást.

Zsolti buzdítása után Laci vezetett be minket az Úr jelenlétébe. Dicsőítettük, imádtuk a Megváltónkat, aki utat készített nekünk a Mennyországba.

A Mennyország valóságáról tanított nekünk Zoli.

2Kor 4,15-18

- mert minden értünk történik, hogy áradjon a kegyelem

- ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul

- a mostani pillanatnyi szenvedés a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk

- ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket…

A reménységünk horgonya a Mennyországba van átdobva. Abba kapaszkodunk, amikor szorongva sóhajtozunk, a földi állapotunkkal nem vagyunk kibékülve. Romolhatatlan testre vágyunk, nem amit a romlott világ kínál.

Pedig érvényes az Írás szava, 1Kor 2,9: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik Őt szeretik.

Előíz, amit már most megkóstolhatunk a Szentlélek által. Rendíthetetlen hitet kapunk általa, hogy megismerhetjük, amit Isten tervez nekünk. Ef 1,17-19.

Imaharcosaink közbenjárása által vittük Isten színe elé betegeinket és szükségben szenvedő testvéreinket.

Hálaadással, dicsőítéssel zártuk az alkalmat, megköszönve a Szentléleknek, amit bennünk cselekedett.

Váradi Tibi