A közösség helyet ad Isten jelenlétének

Isten március 5-én ismét összegyűjtötte az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség tagjait a szétszóratásból és egy gyönyörű napot ünnepelhettünk meg együtt. 

Most sem kezdődhetett volna mással, minthogy Isten arcát keressük a dicsőítésben, amit átvezetett a Szentlélek egy kitörő hálaadásba a közösségért, mindenért, amit Isten az évek alatt a közösségben végbe vitt. Nekem mindig akkora élmény ezt megtapasztalni, amikor tényleg meg tud születni egy olyan légkör, ahol el tudjuk engedni a saját érdekünket, akaratunkat, vágyainkat és magunk helyett valóban Istent tudjuk a dicsőítésünk fókuszába helyezni. Mindamellett persze meg van a helye a kérő imának is, azonban hiszem, hogy elsődlegesen arra vagyunk hívva, hogy Isten dicsőítésében merüljünk el. Így volt gyönyörű látni azt, ahogyan erre a Szentlélek sokakat felszabadított aznap. 

Az Igében való elmélyülésünkben Kunszabó Zolit használta hangszereként a Szentlélek, aki arról buzdított minket, hogy Istennek mi a terve egy keresztény közösséggel, így a mi közösségünkkel is. Szó volt arról, hogy a közösség (kell, hogy legyen) Isten leghatékonyabb jelenlétének a helye, hogy amikor valaki megérkezik, akkor bele kell, hogy ütközzön („homokon kell csapja”) Isten jelenléte, ami a közösségben van. Megerősödhettük abban, hogy miért is fontos közösséghez tartozni és meghívást kaptunk arra, hogy az addigihoz képest egy mélyebb szintű elköteleződést vállaljunk, vagy megújítsuk újra az igenünket Isten és a közösség színe előtt. Zoli kiemelte, hogy az elköteleződés az, amivel igazán belevetjük magunkat a szellemi hadviselésbe, hiszen csak akkor válsz „veszélyessé” a gonoszra nézve, ha nem hagyod többé, hogy lengessen ide-oda, hanem megveted a lábad. Keresztény identitásunk abban áll, hogy beleálljunk ebbe a szellemi harcba, de csak azután, hogy felvettük a harchoz szükséges fegyverzetet. 

„Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok” /Ef 6:11/

A szentmisében azután megtörtént az elköteleződés, ki-ki társult, jelölt vagy szövetséges szinten fejezte ki egy imádságban a közösséghez való tartozásának vágyát. Mindez egy igazán ünnepi hangulatban történt, mindenkin az öröm sugárzott és Isten jelenléte valóban érzékelhető volt ott közöttünk. Hiszem, hogy az már csak az Atya ajándéka volt ráadásként erre a napra, hogy az evangéliumban pont az a szakasz szerepelt, amikor a három szeretett tanítvány megtapasztalja Isten jelenlétének erejét, ahogyan felhő formájában rájuk nehezedett, míg Jézus színében elváltozott.

A közösségnek igenis ekkora ereje van, helyet ad Isten jelenlétének. Te tartozol közösséghez? Ha még nem köteleződtél el sehova, bátorítalak, hogy tedd meg az első lépést, „ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (mondja az Úr) /Mt 18:20/

Noé Benedek

Közvetítés az alkalomról: ITT (első rész) és ITT (második rész)

További képek: ITT