Elsőpénteki dicsőítő szentségimádás Szegeden
Egy Szegeden havi rendszerességgel megvalósuló szentmisén és dicsőítésen kaptunk lehetőséget a zenei szolgálatra március 3-án este 6-tól kezdődően. Varga Attila atya mutatta be és prédikációjában a Máté 5:20-26 alapján buzdított minket.
Egy két gondolat, ami engem nagyon megragadott ebből, hogy az evangéliumban Jézus meghív minket arra, hogy a szent negyven napban ezt az Isten-képmásságot, ami a bűn által eltorzult, a felszínre jöjjön, hogy felismerjem először is magamban, hogy Isten képére és hasonlatosságára vagyok teremtve. Ez a teremtettségem szent, Krisztusban megszentelődött, meggyógyult, megváltódott. Számomra reményteli volt még azt hallani, hogy az Egyház zarándokúton van, és amíg úton van, addig van lehetőségünk kiengesztelődni testvéreinkkel.
A szentmise után egy rövid átállás után egyből meg is kezdődött a szentségimádás, ahol a dalok között volt lehetőségünk a csendben is figyelni Isten hangjára. Nagyon erős pillanatot éltünk meg különösen az alkalom vége felé közeledve, ahogyan a Romjaimba élet száll című dalt énekeltük. Kláriban különösen is megerősítette a Szentlélek, hogy a szegedi közösségek egységéért kezdjen el közbenjárni. Azt a spontán szöveget kezdte „kiénekelni”, hogy „Te (Isten) eggyé teszed a közösségeket”. Úton hazafelé már egy visszajelzés is érkezett evvel kapcsolatban, hogy mennyire aktuális ezért a területért imádkozni és hogy mennyire gyógyítólag hatott ez az imádság.
Egy másik testvérünk pedig arról számolt be az alkalom után, hogy a dicsőítésben újra gyermeki szabadsággal tudott jelen lenni, és még feltűnt számára, ahogy a jelenlévő családok az egymásért való imában és utána egy-egy ölelésben a Szentlélekben tudtak egymáshoz közeledni. Nyilvánvaló számára, hogy a Szenléleknek terve van ezzel a közösséggel és Szegeddel, hiszen alkalomról alkalomra egyre többe szomjazzák az Urat, és ezek a dicsőítések egyre felszabadultabbak.
Számunkra is nagyon áldott volt ez az este, és nagy öröm volt, hogy ennek részesei lehettünk.
Egy két gondolat, ami engem nagyon megragadott ebből, hogy az evangéliumban Jézus meghív minket arra, hogy a szent negyven napban ezt az Isten-képmásságot, ami a bűn által eltorzult, a felszínre jöjjön, hogy felismerjem először is magamban, hogy Isten képére és hasonlatosságára vagyok teremtve. Ez a teremtettségem szent, Krisztusban megszentelődött, meggyógyult, megváltódott. Számomra reményteli volt még azt hallani, hogy az Egyház zarándokúton van, és amíg úton van, addig van lehetőségünk kiengesztelődni testvéreinkkel.
A szentmise után egy rövid átállás után egyből meg is kezdődött a szentségimádás, ahol a dalok között volt lehetőségünk a csendben is figyelni Isten hangjára. Nagyon erős pillanatot éltünk meg különösen az alkalom vége felé közeledve, ahogyan a Romjaimba élet száll című dalt énekeltük. Kláriban különösen is megerősítette a Szentlélek, hogy a szegedi közösségek egységéért kezdjen el közbenjárni. Azt a spontán szöveget kezdte „kiénekelni”, hogy „Te (Isten) eggyé teszed a közösségeket”. Úton hazafelé már egy visszajelzés is érkezett evvel kapcsolatban, hogy mennyire aktuális ezért a területért imádkozni és hogy mennyire gyógyítólag hatott ez az imádság.
Egy másik testvérünk pedig arról számolt be az alkalom után, hogy a dicsőítésben újra gyermeki szabadsággal tudott jelen lenni, és még feltűnt számára, ahogy a jelenlévő családok az egymásért való imában és utána egy-egy ölelésben a Szentlélekben tudtak egymáshoz közeledni. Nyilvánvaló számára, hogy a Szenléleknek terve van ezzel a közösséggel és Szegeddel, hiszen alkalomról alkalomra egyre többe szomjazzák az Urat, és ezek a dicsőítések egyre felszabadultabbak.
Számunkra is nagyon áldott volt ez az este, és nagy öröm volt, hogy ennek részesei lehettünk.
Váradi Tibi
További képek a szolgálatainkról: ITT
Megjegyzések
Megjegyzés küldése