A választottak

Tegnap Tiszakécskén dicsőítettünk egy elsőáldozási szentmisén, amelyre Bobek Tamás plébános atya hívott meg bennünket. Tamás atya korábban Kecelen volt káplán és onnan ismerték egymást Lacival.

Nagyon szép volt a szentmise. A templom megtelt a hívekkel és az első sorokban ültek az elsőáldozó gyerekek, valamint a hozzátartozóik. 

Tamás atya szentbeszédében kiemelte a szentleckéből (1Tessz, 1,1-5), hogy valóban választottak, kiválasztottak vagyunk. Azért is tetszett, hogy ezt így kiemelte, mert aznap reggel mi is beszélgettünk erről. Ahogy Kecelről utaztunk Kecskemét felé, gyönyörű volt az ég, mert úgy nézett ki, mintha egy tűzoszlop jött volna le a magasból és az festette volna az ég alját vörösre. Ez a képen sajnos nem annyira látszik, de élőben felemelő volt. És ahogy az elénk táruló látványt néztük, önkéntelenül is eszünkbe jutott a pusztai vándorlás, a választott nép története.

"Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Isten nappal felhő-, éjjel tűzoszloppal vezette népét a pusztában." /2Móz 13,21–22/

Mi is Isten válaszottai vagyunk, az Ő fényhordozói. Az Ő gyermekei vagyunk és az Ő népe. Ő a Pásztor, mi pedig a nyáj. :)