Tűz-evangelizáció Budapesten

Múlt hét szombaton ismét gyönyörű alkalmunk volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Hálát adok Istennek az Ő szeretetéért, azért, hogy együtt lehettünk, újra személyesen találkozhattunk a testvéreinkkel. Jó, hogy így van ez, még azokkal a feltételekkel is, hogy most mindenkinek maszkot kell viselnie és a szabályokat be kell tartania.

Négy órakor elkezdtük az Urat dicsérni, megszólaltak az első dalok. Isten jelen volt, érezni lehetett, ahogy a Lélek érint minket. Így haladtunk a délutánból az estébe. Kint már sötétedett, de bent egyre világosabb lett. Sándor József Csaba testvérünk őszinte tanúságtételt tett az ő múltjáról, hogy miként volt rabságban, és arról, hogy hogyan találkozott Jézussal, aki megszólította, megmentette és teljesen átírta az életét. Így már rajta keresztül is terjed az Úr jósága, a mindennél nagyobb, irgalmas szeretete. Dicsőség Istennek! Kívánok az én testvéremnek további gyönyörű életet, és minél több alkalmat, ahol elmondhatja mindazt amit ajándékként megkapott és, hogy mennyi szeretetet költöztetett Isten a szívébe.

Kunszabó Zoltán csodálatosan tanított a mindent meghaladó, emberi mértékkel felmérhetetlen isteni szeretetről, a megbocsátásról, buzdította az embereket, és Jézus hívó szavát szólta ki azok felé, akik még nem adták oda az életüket, hogy Isten megérintse, átölelje és meggyógyítsa. Külön nagy öröm volt, hogy a kereszt közvetlen közelében lehettem ezen az estén, tanújaként annak, ami történt. Több testvér is közeledett, megérintette a keresztet, és könnyek közt mondta el a megtérő imáját Jézusnak, mindent átadva neki és elindulva vele az új, ÖRÖK életre.

Isten jó! Dicsőítettük mindazért amit elvégzett, és azért is, amit most is tesz! Nincs elveszett élet, Ő mindenkit vár és meg akar gyógyítani, meg akar menteni! Alleluja!

Molnár Sándor